2013. augusztus 13., kedd

25. fejezet


*KEY POV*
   Órák hosszat sírtam, az idő csak úgy repült, én mégis úgy éreztem, mintha megállt volna. Annyira fájt, hogy csalódnom kellett Jonghyunban. Azt hittem, ő fog megmenteni ebből a szürke életből, ebből a mocsokból, amiben évek óta élek, erre tessék, így hátba támad. Vajon ő tud arról, hogy Heechul miért teszi ezt velem? Vajon tud róla, hogy féltestvérek vagyunk? Ha tudná, vajon másképp tett volna? Vagy pont azért vert át ennyire, mert tudott róla? Talán nem is engem szeretett, hanem Heechult, talán mindégig őt akarta? És tényleg hagyom, hogy csak így győzedelmeskedjen?

   Azokban a percekben gyűlöltem Jonghyunt, és legszívesebben felpofoztam volna. A düh, a harag felülkerekedett rajtam, elnyomva ezzel minden égető gyötrelmet. Letöröltem könnyeimet, majd felálltam az ágyról, egy kicsit rendbe szedtem magam és elhagytam Heechul házát.

   „Nem fogom ennyiben hagyni, Jonghyun. Ha valóban kell neked Heechul, bármennyire is utálom, bármennyire is romokba döntötte az életemet, azt az egyet meg fogom tenni, hogy sohasem kapod meg őt. Nem fogom hagyni, hogy ennyivel megússzad, nem fogom odaadni neked őt!” – ezekkel a gondolatokkal léptem ki a nyílt utcára, és céloztam meg az otthonunkat.


*JONGHYUN POV*
   Még csak néhány perce róttam az utakat, de már most elfáradtam. Hol rohantam, mint egy őrült, hol pedig teljesen kifulladva dőltem neki a házak falának, de eszem ágában sem volt feladni. Aggódtam Keyért, rettenetesen féltem attól, hogy Heechul mit fog tenni vele. Ha bármi baja esik, azt nem élem túl. Ő az egyetlen az életemben, aki számít, és ha elveszítem… Nem akarom tudni, milyen lenne nélküle létezni, nem akarom, hogy az üresség és a fájdalom állandósuljon bennem. Nagyon mertem remélni, hogy Heechul nem ölte még meg. Bár tudtam, hogy nem ez az elsődleges célja, de ha teleetette a fejét olyanokkal, hogy nem szeretem, akkor Key biztosan végez magával. Hisz ez volt mindvégig a célja, nem? Hogy ő ölje meg saját magát, ahogy az anyja tette. Bár tény, hogy még évekig képes lett volna eljátszadozni vele, de sajnos keresztülhúztam a számításain. Ha most nem éri el azt, amit eddig akart, akkor többé nem lesz rá esélye.

   Gyorsítottam a tempómon, szinte versenyt futottam az idővel. És ahogy így rohantam, hirtelen megláttam egy ismerős alakot szembe jönni velem. Lassítottam, és amint közelebb ért, felismertem Keyt. Szívem olyan hatalmasat dobbant, mint mikor először megláttam és belé szerettem. A viszontlátás, az, hogy még él, olyan boldogságot adott, amilyenben még sohasem volt részem.

   Arcomra széles mosoly terült, karjaimat kitárva közeledtem felé. „Már csak néhány méter, már csak néhány lépés és kezeimben tarthatom. Ismét az enyém lehet.” – gondoltam. De ahelyett, hogy viszonozta volna az ölelést, eltaszított magától, és egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

- TE SZEMÉT ÁLLAT! – ordította – HOGY TEHETTED EZT?! MÉGIS MIRE VOLT EZ JÓ?! MI A FA.SZÉRT KELLETT KIHASZNÁLNOD?! ÉN NEM ÁRTOTTAM NEKED SOSEM, MÉGIS MIVEL ÉRDEMELTEM EZT KI?!

   Értetlenül és döbbenten meredtem rá. Mi a fene ütött belé? Mégis miről hadovál ez itt össze-vissza?

- Key, miről beszélsz? – simogattam sajgó arcomat, miközben próbáltam legalább én nyugodt hangnemben beszélni.

- Na, ne szórakozz velem, Jonghyun! Tudok mindenről. Tudom, hogy lefeküdtél Heechullal a hétvégén! Láttam a képeket! Mondd, minek kellett játszadoznod velem? Mégis mit tettem veled? – szemeibe könnycseppek gyűltek, hangja elcsuklott. A düh pillanatok alatt eltűnt belőle, és keserűen nézett rám. Az a szomorúság, melyet eddig láttam, most még borzalmasabb volt. Kialudt belőlük a fény, az utolsó pislákoló lángok is elmúltak. Végleg összetört. És ezt én okoztam neki. – Soha többé nem akarlak látni, Jonghyun… Soha többé…

   Hátat fordított, és elment. Kisétált az életemből és én nem tudtam mit tenni. Csak álltam ott, teljesen ledermedve, és hagytam, hogy elmenjen. Meg se próbáltam utána futni, hogy esetleg valahogy megmagyarázzam, mi történt pontosan. Mégis mit mondhatott neki Heechul? Mégis milyen képeket mutatott neki? Talán, amikor megerőszakolt, titokban képeket készített? Te jó ég! Hisz én elájultam, és ki tudja, mit művelt akkor! Heechul elhitette, hogy lefeküdtünk, hogy az érzelmeim iránta hamisak, és hogy nekem valójában nem is rá van szükségem.

- KEY! – kiáltottam utána, de mire észbe kaptam, ő már rég eltűnt látókörömből. Egy kósza könnycsepp csordult végig arcomon, amit aztán egyre több és több követett. Szívem pillanatok alatt összeomlott.

*

   Nem tudom, hogy és miként kerültem haza, de ott feküdtem az ágyamban, és megállíthatatlanul sírtam. Testem rázkódott a zokogástól, arcom égett a sok könnytől, fejemben pedig egyre csak Key szavai vertek visszhangot. Most már biztos voltam benne, hogy kettőnk között vége mindennek és hogy soha nem is lesz semmi köztünk. Minden reményemet elveszítettem. Minden, amiről úgy hittem, hogy egyszer valóság lesz, minden képzelgésem, melyben Keyvel boldogok vagyunk, sosem válik valóra. Bár közel voltam hozzá, egy csapásra minden szertefoszlott. Most már tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt, hogy minden szenvedés azért történt, mert nem voltunk képesek megérteni és elfogadni, hogy minket nem egymásnak teremtettek.

   Nekem sosem jutott más, csak ezek az édes kis hallucinációk, az álmok, melyeket én találtam ki. Sosem volt másom, sosem volt ennél több, csak én hittem így, csak én akartam, hogy így legyen.

   Az élet olyan, mint egy tündérmese, azzal a különbséggel, hogy itt olykor a gonoszok győzedelmeskednek. És ez esetben is így történt. Az élet álmokból és hazugságokból áll, semmi másból. Beleestem a szerelem csapdájába, ami végül nem teljesült be, és bárhogy szeretnék kilépni, nem tudok. Minden, ami történt, sosem változtatott és soha nem is fog azon változtatni, hogy szeretem Keyt.

   „Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.”

4 megjegyzés:

  1. Most nem tudom eldönteni kire vagyok mérgesebb.
    Heechulra mert..már párszor kielemeztem :D
    Keyre mert..jaj istenem egyem azt a naiv buksid hát mi a szent tehenet csinálsz?
    Jonghyunra meg azért mert...csak...nehogy már kimaradjon:))
    Hamar kövit~

    VálaszTörlés
  2. Hát... majd kiderül, kire leszel a leginkább mérges^^ De Heechul mindenképp megérdemli, ő erős okot adott erre :D
    Köszönöm, hogy írtál^^

    VálaszTörlés
  3. jaj nee :( sírni fogok T_T Key nem lehetsz ilyen vak... mégis kinek hiszel jobban Jongnak vagy annak aki állandóan csak bántott?... jaaaaajjj... siess a kövivel!!! *__*

    VálaszTörlés
  4. Key szegénykém elég naiv, de majd kiderül, hogy megvilágosodik-e avagy sem :)
    A folytatás meg a napokban várható :)

    VálaszTörlés