tag:blogger.com,1999:blog-52714002572475646362024-03-08T04:58:18.559-08:00Soha ne engedj elPark Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.comBlogger27125tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-43848365562159045052013-08-23T10:49:00.000-07:002013-08-23T10:49:13.559-07:0026. fejezet (utolsó rész)<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
*KEY POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Miután otthagytam Jonghyunt, visszamentem Heechul lakásához.
Semmi kedvem nem volt újra látni őt, de mire megérkeztem, már csak hűlt helyét
találtam. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem könnyebbültem meg attól, hogy
Jonghyunnal veszekedtem. Sőt, minden egyes szó, amit kiejtettem, tőrként
fúródott a szívembe; visszhangot vertek üres lelkemben. Hazudtam neki, és
magamnak is. Nem voltam rá dühös, nem utáltam, és nem akartam azt, hogy ne
lássam többé. Ellenkezőleg. Őt akartam, teljes egészében, nem akartam mást,
csak szeretni. Bűntudatom volt, annak ellenére, hogy lefeküdt Heechullal. Még
így is őt akartam, és azt, hogy mentsen meg. De miért? Úgy éreztem, kezdek
besokallni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bezárkóztam a szobába, befeküdtem az ágyba, fejemre húztam a
takarót, és sírni kezdtem. Nem értettem magamat, az érzéseimet, és Jonghyunt
se. Annyira nem stimmelt itt valami. Mégis miért hittem Heechulnak? A
bizonyítékok miatt? De hisz a mai világban akár egy kattintással át lehet
szerkeszteni bármiféle képet! De mégis, annyira valódinak tűntek! Talán csak
azért nem akarom elfogadni a tényt, mert nem akarom elhinni, hogy minden, amit
hittem róla, nem volt igaz? Vagy csak szimplán hülye vagyok, és csak Heechul
akar bekavarni?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen nyílt az ajtó, majd csukódott, nem sokkal később
pedig besüppedt mellettem az ágy. Nem akartam tudni, ki az, nem voltam rá
kíváncsi, azt akartam, hogy most azonnal húzzon el a menedékemből, mert itt
nincs több férőhely, azonban mégsem bírtam megszólalni. Egy meleg kéz csúszott
a hátamra, és kezdett el gyengéden simogatni. Megnyugtató volt, és hirtelen
biztonságban éreztem magam. Nem számított, hogy ki az, még az sem érdekelt
volna, ha Hee az, aki épp próbál kedves lenni; egyszerűen csak érezni akartam,
hogy valaki törődik velem.<br />
<br />
- Keresd meg Jonghyunt… - suttogta néhány perccel később Minho.<br />
<br />
- Cöhh, minek? – hangomból undor áradt, amin magam is meglepődtem – Úgysem
érdeklem. Hisz megcsalt! – hirtelen lerántottam magamról a takarót, felültem és
szembe néztem Minho kedves és aggodalmas tekintetével. Meg akartam kérdezni,
mégis mit keres itt, hogyan jutott be, meg hasonlók, de a sok sírástól
kiszáradt a torkom, és képtelen voltam ennyi kérdést feltenni.<br />
<br />
- Ezt te sem hiszed el, ugye? – nézett rám keserűen – Tudod jól, mennyire
szeret, és hogy képes lenne érted bármit megtenni. Bármit is mondott neked
Heechul, hazugság volt, ne higgy neki. A látszat néha csal. <br />
<br />
- Tudom, tudom, hogy szeret… De azok a képek… - csuklott el a hangom.<br />
<br />
- Azok csak képek. Ne törődj velük. Az érzéseiddel foglalkozz! Szereted, nem?
Akkor meg mire vársz? Kérj tőle bocsánatot, és engedd, hogy a szerelmetek végre
egyesüljön, egybefonódjon. Nem erre vártok már olyan régóta? – Minho szemeiben
könnyek csillantak meg, de tartotta magát.<br />
<br />
- És mi lesz veled? - kérdeztem gyengéden, és most én szorítottam meg a kezét –
Hisz te is szereted Jonghyunt, és…<br />
<br />
- Ne, velem ne törődj! Nem számít, hogy mit érzek, miattam nem kell, hogy ti is
szenvedjetek. Majd kiábrándulok belőle, egyszer majd engem is fog szeretni
valaki, emiatt ne félj. Túl fogom élni – mosolygott rám bíztatóan – Na menj
már, te bolond, és mentsd meg a herceged!<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
*JONGHYUN POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom mióta feküdhettem az ágyamban, és itathattam az
egereket, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem sírok. Elfogytak a
könnyeim. Túl sok dolog történt velem mostanság, túl sok érzelmi kitöréseket
éltem túl, és már egyszerűen nem tudtam sírni. Már csak a lüktető fájdalmat
éreztem testem minden zegzugában. Kudarcot vallottam. Azt hiszem. De tényleg
csak ennyi lett volna? Tényleg képes vagyok ennyiben hagyni ezt az egészet?
Tényleg hagyom, hogy Heechul győzzön? Tényleg engedem, hogy a cél előtt egy
lépéssel feladjak mindent, amiért küzdöttem? Megőrültem? Keynek szüksége van
rám, nekem szükségem van Keyre, a szerelem állítólag mindent legyőz, és én
hagyom, hogy egy ilyen kis nyomoronc, aki nem való az életre, csak így satuba
vágjon mindent? Neeem, na azt már nem! Ez így nem mehet tovább! Beszélnem kell
Keyvel, és el fogom neki mondani, hogy mit érzek, hogy mit csinált velem
Heechul! Hisz ott vannak a kezeimen a bizonyítékok! Ott vannak a kötél által
kidörzsölt vörös hegek a csuklómon!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kiugrottam az ágyamból, és elrohantam. Onew és Taemin
felvont szemöldökkel néztek utánam, majd egymásra, végül egy vállrántás
kíséretében annyiban hagyták a dolgot. Futottam, ahogy csak bírtam, nem
érdekelt, hányan bámulnak meg, csak mielőbb meg akartam találni Keyt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Épp az utcasarkon fordultam be, amikor le kellett lassítanom
az erőtlenségtől. Térdeim már remegtek, az utóbbi időben sajnos teljesen
kijöttem a kondíciómból. Már csak háromutcányira voltam Keytől, amikor hirtelen
egy fekete autót láttam velem szembe jönni. Túl gyors volt. Mire észbe kaptam,
hogy tulajdonképpen ez egyenesen felém hajt, már késő volt. Hirtelen egész
testemet éles fájdalom járta át, és láttam, ahogy a kormány mögött valaki rám
villantja fülig érő vigyorát, és ördögien felnevet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Heechul.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csak ennyi jutott el a tudatomig, majd hirtelen magába
szippantott a sötétség, amiből többé nem tudtam szabadulni…<br />
<br /><br />
*KEY POV*<br />
Útközben megcsörrent a telefonom. Nem akartam felvenni, nem érdekelt semmi,
mégis, valami arra ösztönzött, hogy megálljak és felvegyem. Felvettem, de abban
a pillanatban meg is bántam. Onew hívott a kórházból, én pedig tudtam, mi
történt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Most itt állok, a háztetőn, és Szöul utcáira bámulok lefelé
a magasból. Csodás a kilátás, kellemes a levegő. A város nyüzsgő zaja tompán
hallatszik fel, mintha darazsak zümmögnének körülöttem. Vajon Jonghyun is látta
ezt? Vajon tudott róla, hogy ahová mindig elmenekült, milyen gyönyörűséges
hely, hogy szinte maga a Mennyország? Persze, hogy tudott róla, hisz ezért járt
ide. Megnyugodni. És most én is ezért voltam itt, hogy megnyugodjak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még mindig nem tudom elhinni, hogy Jonghyun meghalt… magamra
hagyott. Kezeimre, arcomra rászáradt vére, ruhámba beleitta magát a piros nedű,
amikor halott testét magamhoz öleltem a kórházban, és sikítva ordítoztam, hogy
jöjjön vissza. De nem tette… és többé már nem fog visszajönni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Leülök a földre, hátamat nekitámasztom a falnak, majd
oldalra fordítom a fejem. Elmosolyodom. A falba véste a nevünket, az
örökkévalóságnak meghagyva ezt. Szívem összeszorul, és egy könnycsepp gördül
végig arcomon. Ujjaimat végighúzom rajta, az évek során immár vagy ezredszerre,
majd zokogni kezdek. Ó, Jonghyun, ha tudnád, hogy a törzshelyed sosem volt csak
a tiéd, ha tudnád, hányszor meglestelek, amikor ide menekültél és sírtál! Ugye
nem haragszol emiatt, ugye meg tudod nekem bocsátani? És bár lett volna bennem
annyi bátorság, hogy feljöjjek ide hozzád, magamhoz öleljelek és hagyjam, hogy
elsírd a bánatodat! Csak egyszer kellett volna megtennem, csak egyetlenegyszer,
és akkor együtt lehettünk volna. Mert nem kellett volna semmi más, csak az
egyikünknek átlépni azt a bizonyos határt, és minden jött volna magától. De
nem, mi gyávák voltunk, mi éveken át csak féltünk attól, hogy vajon mit érez a
másik, pedig ez nyilvánvaló volt, mégis… Nem tettük meg a lépést, és hagytuk,
hogy végül a Halál elválasszon. Hagytuk, hogy valaki más pezsgőt bontson a
szenvedésünk miatt, hagytuk, hogy valaki nevessen a naivságunkon és a botladozásunkon,
hagytuk, hogy elvegye tőlünk azt, ami életben tartott minket.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De mondd, miért voltunk mi ilyenek, miért
titkoltuk ezt ilyen sokáig? Te sem tudod, ugye? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bűntudatom van. Bűntudatom van, mert úgy kellett meghalnod,
hogy azt hitted, gyűlöllek. Pedig nem. Én szeretlek. Mondd, meg tudsz nekem
bocsátani? Meg tudod nekem bocsátani, hogy nem voltam veled ott az utolsó
percekben, hogy nem tudtalak megmenteni, hogy ennyire idióta voltam, hogy
megbántottalak, hogy a szívedbe tapostam, mondd meg tudod az összes vétkemet
bocsátani? Fel tudsz oldozni ez alól a bűn alól? Nem tudsz, ugye? Nem vagy
többé képes rá, mert már nem hallasz. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy éles sikoly szakad fel belőlem, majd magatehetetlenül az
oldalamra esek, és magzatpózba görnyedve, zokogni kezdek. Dühömben,
elveszettségemben és tehetetlenségemben ütni kezdem a földet, szemeimet
összeszorítom, mintha ezzel meg tudnám akadályozni, hogy újra és újra megjelenj
előttem. Magam előtt látom mosolygós arcodat, a boldogságtól és a szomorúságtól
csillogó szemeidet. Kezemet füleimre tapasztom, hogy ne halljak semmit, de ez
mit sem ér, hisz hangod örökre beleivódott lelkembe, és életem végéig ott fog
dalolni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Istenem, Jonghyun, miért? Kérlek, legalább arra a kérdésemre
felelj, hogy mégis hogyan éljek ezek után nélküled? Könyörgöm, mondj valamit,
amivel el tudom törölni az érzéseimet, amivel ki tudlak tépni a szívemből, a
fejemből! Könyörgöm, valamit csinálj már, hogy ezt a maró, kínzó érzést,
melytől minden pillanatban úgy érzem, hogy szétszakítja a lelkemet, eltűntessem!
Kérlek, felelj már! Őrületesen hiányzol, pedig sosem voltál teljesen az enyém.
Egy hatalmas űr tátong bennem, mégis, szívem a fájdalomtól lüktet. Érted ezt?
Tudsz ezzel kezdeni valamit? Úgy érzem magam, mint egy élőhalott. A napok csak
úgy jönnek és mennek, minden olyan lassan telik, mosolyognom kell, pedig
annyira fáj, meg kell játszanom, hogy boldog vagyok, hogy erős vagyok, de nem,
nem vagyok az! Kérlek, mondd meg, hogy mit tegyek, és én hallgatni fogok rád!
Nekem szükségem van rád, mert szeretlek! Ez miért nem jelent semmit, ez miért
nem elég, hogy az angyalok visszaküldjenek hozzám?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kérlek, hadd halljam még egyszer utoljára a hangodat,
kérlek, éreztesd velem, hogy itt vagy még mellettem, kérlek, még egyszer
utoljára engedd meg, hogy lássalak!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- És kérlek, Jonghyun,
soha ne engedj el…</i></div>
<span style="color: black; font-family: "Segoe UI"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">
</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-30411626422200871942013-08-13T12:57:00.001-07:002013-08-14T10:46:14.431-07:0025. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
*KEY POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Órák hosszat sírtam, az idő csak úgy repült, én mégis úgy
éreztem, mintha megállt volna. Annyira fájt, hogy csalódnom kellett
Jonghyunban. Azt hittem, ő fog megmenteni ebből a szürke életből, ebből a
mocsokból, amiben évek óta élek, erre tessék, így hátba támad. Vajon ő tud
arról, hogy Heechul miért teszi ezt velem? Vajon tud róla, hogy féltestvérek
vagyunk? Ha tudná, vajon másképp tett volna? Vagy pont azért vert át ennyire,
mert tudott róla? Talán nem is engem szeretett, hanem Heechult, talán mindégig
őt akarta? És tényleg hagyom, hogy csak így győzedelmeskedjen?</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azokban a percekben gyűlöltem Jonghyunt, és legszívesebben
felpofoztam volna. A düh, a harag felülkerekedett rajtam, elnyomva ezzel minden
égető gyötrelmet. Letöröltem könnyeimet, majd felálltam az ágyról, egy kicsit
rendbe szedtem magam és elhagytam Heechul házát. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Nem fogom ennyiben
hagyni, Jonghyun. Ha valóban kell neked Heechul, bármennyire is utálom,
bármennyire is romokba döntötte az életemet, azt az egyet meg fogom tenni, hogy
sohasem kapod meg őt. Nem fogom hagyni, hogy ennyivel megússzad, nem fogom
odaadni neked őt!”</i> – ezekkel a gondolatokkal léptem ki a nyílt utcára, és
céloztam meg az otthonunkat.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*JONGHYUN POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Még csak néhány perce róttam az utakat, de már most elfáradtam.
Hol rohantam, mint egy őrült, hol pedig teljesen kifulladva dőltem neki a házak
falának, de eszem ágában sem volt feladni. Aggódtam Keyért, rettenetesen féltem
attól, hogy Heechul mit fog tenni vele. Ha bármi baja esik, azt nem élem túl. Ő
az egyetlen az életemben, aki számít, és ha elveszítem… Nem akarom tudni,
milyen lenne nélküle létezni, nem akarom, hogy az üresség és a fájdalom
állandósuljon bennem. Nagyon mertem remélni, hogy Heechul nem ölte még meg. Bár
tudtam, hogy nem ez az elsődleges célja, de ha teleetette a fejét olyanokkal,
hogy nem szeretem, akkor Key biztosan végez magával. Hisz ez volt mindvégig a
célja, nem? Hogy ő ölje meg saját magát, ahogy az anyja tette. Bár tény, hogy
még évekig képes lett volna eljátszadozni vele, de sajnos keresztülhúztam a számításain.
Ha most nem éri el azt, amit eddig akart, akkor többé nem lesz rá esélye. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gyorsítottam a tempómon, szinte versenyt futottam az idővel.
És ahogy így rohantam, hirtelen megláttam egy ismerős alakot szembe jönni
velem. Lassítottam, és amint közelebb ért, felismertem Keyt. Szívem olyan
hatalmasat dobbant, mint mikor először megláttam és belé szerettem. A
viszontlátás, az, hogy még él, olyan boldogságot adott, amilyenben még sohasem
volt részem. </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Arcomra széles mosoly terült, karjaimat kitárva közeledtem
felé. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Már csak néhány méter, már csak
néhány lépés és kezeimben tarthatom. Ismét az enyém lehet.”</i> – gondoltam. De
ahelyett, hogy viszonozta volna az ölelést, eltaszított magától, és egy
hatalmas pofon csattant az arcomon.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- TE SZEMÉT ÁLLAT! – ordította – HOGY TEHETTED EZT?! MÉGIS
MIRE VOLT EZ JÓ?! MI A FA.SZÉRT KELLETT KIHASZNÁLNOD?! ÉN NEM ÁRTOTTAM NEKED
SOSEM, MÉGIS MIVEL ÉRDEMELTEM EZT KI?!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Értetlenül és döbbenten meredtem rá. Mi a fene ütött belé?
Mégis miről hadovál ez itt össze-vissza?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Key, miről beszélsz? – simogattam sajgó arcomat, miközben
próbáltam legalább én nyugodt hangnemben beszélni.<br />
<br />
- Na, ne szórakozz velem, Jonghyun! Tudok mindenről. Tudom, hogy lefeküdtél
Heechullal a hétvégén! Láttam a képeket! Mondd, minek kellett játszadoznod
velem? Mégis mit tettem veled? – szemeibe könnycseppek gyűltek, hangja
elcsuklott. A düh pillanatok alatt eltűnt belőle, és keserűen nézett rám. Az a szomorúság,
melyet eddig láttam, most még borzalmasabb volt. Kialudt belőlük a fény, az
utolsó pislákoló lángok is elmúltak. Végleg összetört. És ezt én okoztam neki.
– Soha többé nem akarlak látni, Jonghyun… Soha többé…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hátat fordított, és elment. Kisétált az életemből és én nem
tudtam mit tenni. Csak álltam ott, teljesen ledermedve, és hagytam, hogy
elmenjen. Meg se próbáltam utána futni, hogy esetleg valahogy megmagyarázzam,
mi történt pontosan. Mégis mit mondhatott neki Heechul? Mégis milyen képeket mutatott
neki? Talán, amikor megerőszakolt, titokban képeket készített? Te jó ég! Hisz
én elájultam, és ki tudja, mit művelt akkor! Heechul elhitette, hogy lefeküdtünk,
hogy az érzelmeim iránta hamisak, és hogy nekem valójában nem is rá van
szükségem.<br />
<br />
- KEY! – kiáltottam utána, de mire észbe kaptam, ő már rég eltűnt látókörömből.
Egy kósza könnycsepp csordult végig arcomon, amit aztán egyre több és több
követett. Szívem pillanatok alatt összeomlott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudom, hogy és miként kerültem haza, de ott feküdtem az
ágyamban, és megállíthatatlanul sírtam. Testem rázkódott a zokogástól, arcom
égett a sok könnytől, fejemben pedig egyre csak Key szavai vertek visszhangot.
Most már biztos voltam benne, hogy kettőnk között vége mindennek és hogy soha nem
is lesz semmi köztünk. Minden reményemet elveszítettem. Minden, amiről úgy
hittem, hogy egyszer valóság lesz, minden képzelgésem, melyben Keyvel boldogok
vagyunk, sosem válik valóra. Bár közel voltam hozzá, egy csapásra minden
szertefoszlott. Most már tudtam, hogy mi nem lehetünk együtt, hogy minden
szenvedés azért történt, mert nem voltunk képesek megérteni és elfogadni, hogy
minket nem egymásnak teremtettek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nekem sosem jutott más, csak ezek az édes kis hallucinációk,
az álmok, melyeket én találtam ki. Sosem volt másom, sosem volt ennél több,
csak én hittem így, csak én akartam, hogy így legyen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az élet olyan, mint egy tündérmese, azzal a különbséggel,
hogy itt olykor a gonoszok győzedelmeskednek. És ez esetben is így történt. Az
élet álmokból és hazugságokból áll, semmi másból. Beleestem a szerelem
csapdájába, ami végül nem teljesült be, és bárhogy szeretnék kilépni, nem
tudok. Minden, ami történt, sosem változtatott és soha nem is fog azon
változtatni, hogy szeretem Keyt.<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Menj el, és soha
többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem,
és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és
megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat
soha nem jön el.”</i></div>
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></i><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">
</span></i>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-65147249692079995962013-08-07T09:36:00.001-07:002013-08-07T09:36:50.944-07:0024. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
*KEY POV*</div>
<div class="MsoNormal">
A hétvége végtelen hosszúságúnak tűnt. Nem tudtam mit
kezdeni magammal. Hiába töltöttem a szombatomat a családommal, nem tudtam
kikapcsolódni. Állandóan Jonghyunon kattogott az agyam. Miért viselkedik
mostanában ilyen furcsán? Miért kerül ennyire és miért tűnik ennyire boldognak?
Hová lett a szomorúság a szeméből? Ki volt az, aki elűzte?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Két okot találtam erre. Az egyik: lehetséges, hogy kitalált
valamit, hogy hogyan szabadíthatna meg Heechultól örökre? A második: megunta az
örökös várakozást, és talált valakit helyettem? Nem tudtam eldönteni, melyik
lehet a helyes válasz. Egyszerre éreztem azt, hogy lassan minden rendben lesz,
és hogy valami rossz közeleg. Nem féltem attól, hogy Jong elhagy, tudtam,
mennyire ragaszkodik hozzám, de akkor miért volt állandóan görcsben a gyomrom?
És ha elhagyott, miért ígérte azt, hogy hamarosan minden jó lesz?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a kétely, ez a kettősség egyre inkább az őrület felé
sodort, így vasárnap este visszamentem a srácokkal közös otthonunkba. Azonban
senki nem fogadott. Se Jonghyun, se Minho. Pedig úgy volt, hogy ők itt lesznek,
de mintha köddé váltak volna, és ez egyre jobban aggasztott. A megérzésem
sehogy sem akart csillapodni, percről percre erősödött, és nem tudtam mit
tenni. Hol vannak? Ugye nincsenek együtt? Na és Heechul miért nem zaklat? Talán
mindannyian szövetkeztek ellenem? Talán mindvégig engem akartak átverni,
becsapni? </div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a rossz előérzet nem volt hiábavaló. Heechul felhívott,
hogy menjek át hozzá; hangjában volt valami szokatlan és sejtelmes. Nem
parancsolta, nem utasított arra, hogy azonnal elégítsem ki, mint ahogy
általában, nem. Kért. Ő arra kért, hogy ha tudok, akkor menjek át hozzá. Hangja
keserű volt, halk és szomorú, mégis valami mást is sugallt. Az ember szíve
leginkább ellágyult volna, de az enyém nem. Valami azt súgta, ez nem jó, ennél
többről van szó, valami nagyon nem stimmel ezzel. Meg se fordult a fejemben,
hogy talán mégsem olyan kegyetlen, hisz ezalatt a pár év alatt sosem szólt
hozzám kedvesen. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy hiba lesz odamenni, mégis
megtettem, mert nem volt más választásom. <span style="display: none; mso-hide: all;">HHeeHHHHHHdbibirhhh</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Halkan nyitottam be, olyan csendesen, amennyire csak
lehetett, de szívem olyan hangosan dübörgött mellkasomban, mintha atombomba
robbant volna. Heechul a nappaliban ült, lehajtott fejjel és a földet nézte.
Nem nézett rám, amikor odasétáltam és megálltam előtte.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi történt? – kérdeztem néhány perc csend után, és magam is
meglepődtem, milyen semleges és nyugodt volt hangom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Heechul felsóhajtott, majd rám emelte tekintetét.
Kiegyenesedett, majd hátradőlt és ugyanolyan kifejezéstelen arccal meredt
előre. Az egyedüli, ami azt mutatta, hogy nem egy halottal van dolgom az volt,
hogy szemeiből könnycseppek potyogtak. Megijedtem. Az, aki éveken át gyötört,
kínzott, kihasznált, bántott, játszadozott az érzéseimmel és velem, aki mindent
elkövetett azért, hogy fájdalmat okozzon nekem, aki fogvatartott, és sehogy sem
engedett el, akiről azt hittem, megtörhetetlen; itt ült előttem és sírt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mit kéne most tennem, hogy mit jelentsen ez.
Őszintén meglepődtem, hogy így látom, és még mielőtt hallgattam volna az
ösztöneimre, melyek megállás nélkül azt suttogták, hogy ne higgyek a
látszatnak, leültem mellé, megfogtam kezét és még egyszer megkérdeztem:<br />
<br />
- Mi a baj, Heechul?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom, hogy mondjam el… - suttogta rekedten – Túl
gyorsan történt minden…<br />
<br />
- Jézusom, mit csináltál? – néztem rá vádlón.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én semmit… - felelte, majd egy borítékot húzott elő – El
akartam titkolni, de úgy gondolom, jogod van tudni, hogy akit szeretsz, az
valójában nem az, akinek mutatja magát. Tudom, hogy nehéz lesz hinned nekem,
pont egy olyannak, akit a pokolba kívánsz, és aki rettegésben tart, és
természetesen megértem, ha ezek után se akarsz hinni, de ezt úgy hiszem, muszáj
tudnod.<br />
<br />
- Mi? Mi van Jonghyunnal? – szinte sikítva tettem fel a kérdést, hisz a félelem
minden egyes szónál belém hasított. De még mielőtt válaszolhatott volna,
kitéptem kezéből a borítékot, amit egy mozdulattal feltéptem, és amiből képek
hullottak ki. Remegő kezekkel fogtam meg egyet, és emeltem a szemeim elé. Amit
pedig láttam, borzalmasabb volt minden másnál, amit valaha is el tudtam volna
képzelni – Úristen!<br />
<br />
- Bulizni voltam a hétvégén… - kezdett el mesélni Heechul – Jonghyun követett…
Bizonyára meg akarta bosszulni, hogy nem engedlek szabadon… Túl sokat ittam… Ő
pedig kapott az alkalmon, és elhurcolt egy félreeső szobába… Ott erőszakolt
meg…</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szavai késként fúródtak szívembe, ostorként csattantak
lelkemen. Akiről azt hittem, hogy szeret, akiért az életemet adtam volna, aki
többet jelentett számomra mindennél, aki maga volt a levegő, összefeküdt azzal,
akitől meg akart szabadítani. De miért? Mi oka lett volna rá?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kavarogtak bennem az érzések, egyszerűen nem tudtam
felfogni, amit látok. Ott tartottam a kezeimben a bizonyítékokat, amik
alátámasztották Hee szavait, és nem tudtam nem hinni neki. Ha ez nem az, aminek
látszik, akkor mégis mi?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csalódott voltam, dühös, mérhetetlenül szomorú és elveszett.
Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon rúgtak. A fájdalom, mely már
megszokottá vált, ha lehet, most még intenzívebben sújtott belém, még erősebben
nyílalt bele lelkembe, szívembe. Minden, amit hittem, hazugság lett volna? Az,
hogy Jonghyun szeret, szintén nem volt igaz? Az, hogy szerethetek valakit, egy
tisztességes embert, csak képzelgés lett volna? Miért nem vettem észre, hogy mi
folyik körülöttem? Miért hagytam, hogy az iránta érzett szerelmem elvakítson?
Miért nem voltam képes meglátni a valódi önmagát? Jonghyun, a megmentőm, az
őrangyalom, akiről az egész életem szólt, akiért éltem, aki életben tartott,
akiről naphosszat gondolkodtam, aki miatt képes voltam kibírni, hogy Heechul a
maga módján tönkretegyen, nem volt valós. Minden, ami ő volt, minden, amit vele
kapcsolatban hittem, nem volt igaz. Hazug volt minden egyes szava, hamis a
mosolya, a szeme ragyogása, a szíve dobogása. Jonghyun, a mindenem, nem
létezik. Sosem létezett. És soha nem is fog létezni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Én… én azt hiszem… én most… én most csak egyedül akarok
lenni… - álltam fel hirtelen, könnyeimmel küszködve, majd hátat fordítottam, és
befutottam Heechul szobájába. Magamra zártam az ajtót, majd sírva dőltem rá az
ágyra, húztam magamra a takarót, és hagytam, hogy a fájdalom elpusztítson.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Heechul, miután eltűntem az ajtó mögött, letörölte a
könnyeket arcáról, összeszedte a fotókat, visszatette a borítékba, majd egy
ördögi vigyorral az arcán visszadőlt, lábát feltette a dohányzó asztalra, és
egy pohár whiskyt iszogatva hallgatta szívem apró darabjaira törésének
csilingelő nótáját…</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-8169146902209613492013-08-02T15:48:00.001-07:002013-08-02T15:48:23.985-07:0023. fejezet<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u><span style="color: navy; font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 9.0pt;"></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="color: navy; font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 9.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></b>Amikor ismét magamhoz tértem, egy ágyban feküdtem. Kellemes,
rózsaillat terjengett körülöttem, a puha takaró melegséget, biztonságérzetet
adott. Nem akartam kinyitni szemeimet, nem akartam felkelni, ahhoz túlságosan
kényelmes volt csak feküdni és nem csinálni, gondolni és érezni semmit. Testemet
szokatlanul könnyűnek és kipihentnek éreztem. Azonban amikor megmozdítottam a
nyakamat, hogy megigazítsam a fejem alatt a párnát, éles fájdalom nyilallt
belém. Felszisszentem, mire mozgást és hangokat érzékeltem körülöttem. Először
halkan, és alig észlelhetően, majd egyre erősebbé és érthetőbbé váltak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Szerinted alszik még? – kérdezte az egyik hang – Hé, Jonghyun, ébren vagy?<br />
<br />
- Hagyd már Taemin, nehogy felkeltsd! – dorgálta meg a másik – Jobb, ha pihen
még, ha felébred, azt úgyis észrevesszük.<br />
<br />
- Jó, de akkor mit sziszeg meg mozgolódik? Mi van, ha rosszat álmodik, és nem
tud felébredni magától? Fel kéne kelteni!<br />
<br />
- Jajj, istenem… – forgatta meg a szemét az idősebbik – Taemin, ne piszkáld már
a haját! Fejezd be, nem hallod? Ha felkelted, esküszöm, megpofozlak! Taemin,
olyan gyerekes vagy! – csapkodta meg a kezét a számomra még mindig ismeretlen
alak.<br />
<br />
- Befejeznétek már? – förmedtem rájuk hirtelen, de továbbra se néztem feléjük –
Annyira rühellem, amikor kora reggel ordítoznak körülöttem. Beszakad a
dobhártyám!<br />
<br />
- Látod, mondtam, hogy ne keltsd fel! – szidta meg Onew – a hang alapján úgy
gondoltam, ő az – a maknaet, majd besüppedt mellettem az ágy – Hogy érzed
magad, Jong?<br />
<br />
- Szétrobban a fejem, ha még egyszer valamelyikőtök megszólal – nyöszörögtem,
majd az oldalamra fordultam, és végre kinyitottam a szemeimet. Szerencsére nem
világított semmiféle fény a szemembe, a függönyök ugyanis el voltak húzva, de
arra sikerült rájönnöm, hogy bizony nem reggel van – Mennyi az idő?<br />
<br />
- Délután három óra – felelte Taemin, ezúttal suttogva.<br />
<br />
Igazából nem tudtam, miért érdekel az idő, de az, hogy délután az ágyban
feküdtem, és ráadásul két bandatag ott volt a szobámban, és afelől érdeklődtek,
hogy hogy érzem magam, felettébb gyanús volt. Amikor rájuk néztem, arcukon
aggodalmat, kíváncsiságot, döbbenetet és némi félelmet véltem felfedezni.<br />
<br />
- Nektek meg mi bajotok van? Úgy néztek rám, mintha kísértetet látnátok.
Történt valami, amiről nem tudok?<br />
<br />
Onew és Taemin összenéztek, majd újra rám. Láttam rajtuk, hogy van valami, amit
titkolnak előlem, és nem tudták, hogy elmondják-e vagy sem. Bár nem akartam
semmi mást, csak aludni, és nem gondolkozni a problémákon, a belőlük áradó
feszültség kezdett nagyon irritálni.<br />
<br />
- Srácok, bármi is történt, jobb, ha elmondjátok! Kezd idegesíteni ez a
némaság! – emeltem fel a hangomat.<br />
<br />
- Tényleg nem emlékszel semmire? – vonta fel a szemöldökét Taemin.<br />
<br />
- Szerinted, ha emlékeznék, akkor tennék fel ilyen hülye kérdéseket? –
válaszoltam neki egy kissé bunkón, amit azon nyomban meg is bántam, de nagyon
utáltam, hogy mindig úgy kellett kiszedni mindenkiből mindent – Bocsi.<br />
<br />
- Hát… - vágott közbe Onew - A hétvégén mindenki hazament a családjához, de
Minho azt mondta, hogy ti ketten itthon maradtatok, merthogy valami új dalon
dolgoztok. Azt mondta, vasárnap délután, amikor hazajött, nem voltál itt, és
hogy egész nap nem is adtál magadról életjelet. Akármikor hívott, nem vetted
fel a telefont, még a szüleidnél is keresett, de ők se hallottak felőled. Ma
reggel pedig Heechul hozott haza… - az utolsó mondatot szinte suttogva ejtette
ki, és félve pillantott rám.<br />
<br />
- Tessééék? – nyíltak tágra a szemeim a meglepődöttségtől.<br />
<br />
- Azt mondta Heechul, hogy tegnap hulla részegre ittad magad, annyira kiütötted
magad, hogy képtelen voltál lábra állni – fejtette ki bővebben a leader, majd
dühödten folytatta – De mond csak, neked mióta szokásod ennyit alkoholizálni?
Jobb, ha erről mielőbb leszoksz, mert nem akarom, hogy pletykálgassanak rólad,
és hogy tönkre menjen a banda. Óh, és csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy
mielőbb keresd fel a menedzserünket, és beszélgess el vele szépen, ugyanis
ezzel a kis eltűnéseddel ismét sikerült felhúznod. És előre szólok: nem fogom
elvinni helyetted a balhét, felnőtt ember vagy, old meg magad! - azzal felállt
az ágyról, és kiviharzott a szobámból. <br />
<br />
Taemin megszeppenve, és megrémülve állt mellettem, és nem tudta, mit kéne
tennie. Menjen Onew után vagy maradjon nálam? De könnyítettem a helyzetén,
amikor megszólaltam:<br />
<br />
- Én nem is voltam bulizni az éjjel! – ültem fel az ágyban. Döbbenten meredtem
Taemin arcába, és vártam, hogy erre mit lép. De ő csak ugyanúgy, némán állt
ott, és mereven bámult rám, mintha tudná, hogy igazat mondok.<br />
<br />
Ekkor hirtelen megrohamoztak az emlékek. Az, hogy Minhoval nem is dolgoztunk
semmilyen új dalon, hanem megkértem, hogy csináljon Heechulról képeket. Az,
hogy amikor elmentem vetélytársamhoz, ott volt Minho. Az, amikor Heechullal beszélgettünk,
amikor leütött, és egy sötét szobában ébredtem. Az, amikor hiába ordítottam,
nem jött senki, amikor végül megjelent ő, és elsírta a múltját, ami olyan érzés
volt, mintha jó barátok lennék, mintha lélekben valami összekötne minket. Végül
az, amikor megerőszakolt, és én nem tehettem ellene semmit.<br />
<br />
Könnycseppek folytak végig az arcomon, és tehetetlenül meredtem magam elé.
Ismét elborított a fájdalom, ami pillanatok alatt felemésztett. Próbáltam
feldolgozni ezeket az emlékképeket, de egyszerűen képtelen voltam megbirkózni
velük. Még most is éreztem Heechul érintéseit testemen, csókjait az ajkamon, és
kemény férfiasságát, ahogy újra és újra magáévá tesz. Egyszerűen hányingerem
támadt, undorodtam magamtól és tőle egyaránt. Hagytam magam, hogy leitasson,
hagytam, hogy elhitesse velem, hogy ő egy áldott jó lélek, csak azért, hogy
utána azt tehessen velem, amit akar? Akkora idióta vagyok! Hogy is bízhattam
meg benne? És mi van, ha ezt az egészet már előre kitervelte? Ha az a kis
történet a családjáról, az életéről, hazugság volt? De hisz olyan igaznak tűnt!<br />
<br />
Nem akartam elhinni, hogy ezt tette velem, képtelen voltam felfogni. Csak váltogatták
egymást bennem az események, mintha egy filmet néznék, a fejem pedig egyre csak
zsongott tőlük, és úgy éreztem, mentem kettéhasad. Hirtelen szívemhez kaptam,
ami ekkor már hihetetlen gyorsasággal vert, és ami ezekben a percekben szinte
teljesen felmondta a szolgálatot. Elvesztettem minden reményemet, ebben már
biztos voltam.<br />
<br />
- Jonghyun, minden rendben? – hallottam meg Taemin hangját közvetlen a fülem
mellől, de nem reagáltam rá. <br />
<br />
Szemeim előtt megjelent Key arca, ahogy rám mosolyog. Boldogság öntött el,
minden porcikámban fájdalmas boldogság száguldott végig. Mennyire szerettem
volna magamhoz ölelni, és megcsókolni. És én megcsaltam őt! Tény, hogy
akaratomon kívül, de megcsaltam! <br />
<br />
Aztán hirtelen eltorzult arca, és az a jól ismert meggyötörtség, amit mindig
láttam, mikor Heechullal volt, még inkább a lelkembe hasított. Ekkor jöttem
csak rá, hogy az utóbbi néhány napban szinte teljesen megfeledkeztem róla, hogy
igazából fogalmam sincs, hol van, mi történt vele, mit érez, hogy talán most
azt hiszi, nem szeretem többé. Csak akkor jöttem rá, hogy ha Heechul nekem
akart volna ártani, az igazat mondja el a többieknek, de nem tette. Akkor vált
számomra nyilvánvalóvá, hogy Key a célpont és irtó nagy bajban van.<br />
<br />
- Jonghyun! – rázta meg a vállam ijedten Taemin, amitől egyből feleszméltem.<br />
<br />
- Hol van Key? – kérdeztem kétségbeesetten, majd lerázva magamról kezeit,
felpattantam, de ekkor hirtelen megszédültem, és térdre estem. Egy pillanatra
elhomályosodott a látásom, és a fülem is zúgni kezdett, majd ismét minden a
régi volt.<br />
<br />
- Feküdj vissza, pihenned kéne! – karolt át a maknae, és segített talpra, majd
vissza akart tuszkolni az ágyba, de nem engedtem.<br />
<br />
- Taemin, meg kell keresnem őt, muszáj beszélnem vele! – gyorsan magamra kaptam
egy nadrágot meg egy pólót, majd megindultam az ajtó, felé, de ő
megakadályozott ebben. – Engedj már el! - löktem félre, de kezeim után kapott.<br />
<br />
- Oké, de van itt még valami! – nyögte ki halkan, mintha attól félne, hogy Onew
meghallja, én pedig megtorpantam, és kíváncsian néztem rá. Egy félbehajtott,
kissé gyűrött lapot húzott elő zsebéből, majd a kezembe csúsztatta azt – Ezt
Heechul küldi. Nem olvastam el, mert megkért rá, de már az nagyon fura, hogy
hagyott neked üzenetet. Mégis mi a fene folyik köztetek, hyung?<br />
<br />
Értetlenül meredtem rá, majd remegő kezekkel nyitottam ki a lapot. Szemeim
tágra nyíltak a döbbenettől és a félelemtől egyaránt, a mellkasom pedig abban a
szent pillanatban összeszorult, amint elolvastam az üzenetet. Csak egy szó állt
rajta, vészjóslóan, nekem pedig ennyi elég volt és tudtam, hogy elkéstem: <br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Sajnálom”</i> </div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br style="mso-special-character: line-break;" />
</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-55979114704636627352013-07-29T08:33:00.000-07:002013-07-29T08:33:25.089-07:0022. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mit gondoljak ezek után. Olyan hirtelen jött a
hír, hogy időm sem volt feldolgozni. A sokk teljesen lebénított, fejemben mégis
ezer meg ezer kérdés és gondolat kattogott. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elengedtem Heechult, és nekidőltem a falnak. Térdeimet
felhúztam, átöleltem őket, és előre-hátra kezdtem el hintázni. Szinte önkívüli
állapotba kerültem. Nem tudtam, hol vagyok, ki vagyok, és hogy mi történik
velem. Mintha élőhalottá változtam volna. Nem tudtam, mit érzek pontosan, hogy
mégis mit kéne tennem, hogy mit kezdjek ezzel az egész helyzettel. Heechulnak
Key az öccse, és azzal akarja megbosszulni anyja halálát, hogy tönkreteszi az
életét. De miért? Hisz ő nem tett semmit, nem ő akarta, hogy így alakuljanak a
dolgok, ő akkor még nem is volt a világon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Öntudatlanul nyúltam a vodkás üveg után, fogtam meg és ittam
ki belőle az utolsó csepp folyadékot is, majd dobtam el a szoba másik végébe. Heechul
eközben visszamászott a székbe, és onnan figyelte minden mozdulatomat.
Letörölte az arcára rászáradt könnycseppeket, és megint csak rágyújtott egy
cigarettára. Mondanám azt, hogy már nyoma sem volt az előbbi kitörésének,
gyengeségének, de akkor hazudnék. Csupán csak nagyon jól titkolta, hogy minden
rendben van, de legbelül szíve a fájdalomtól lüktetett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A helyiség már tele volt füsttel, ami marta a torkomat, az
orromat, és olyan érzésem volt, hogy most azonnal el kell innen mennem, mert
bele fogok őrülni, de testem kimerült volt, fáradtnak éreztem magam, és jelen
pillanatban moccanni se bírtam. Azt akartam, hogy most azonnal ébredjek fel
ebből a rémálomból, és találjam a valóságban magam, de semmi sem történt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jajj, Jonghyun, ne légy már ennyire döbbent és ijedt!
Rossz rád nézni! – törte meg a csendet végül – Ne mondd, hogy halvány sejtésed
nem volt arról, hogy Key valójában egy ördögi teremtmény!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, pedig tényleg nem tudtam erről… - suttogtam erőtlenül
– De miért vádolod emiatt őt? Miért őt bünteted, ha apád volt az, aki
tönkretette az életed, mindkettőtök életét?</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy miért? Mert muszáj valahogy megbosszulnom! És tudom,
hogy Key az ő szeme fénye, hogy nála jobban senkit sem szeret, és tudom, hogyha
a drága kisfiának valami baja esik, az neki fog a legjobban fájni!</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De azzal, hogy Keyt lelkileg tönkreteszed, neki még nem
lesz baja. Szerinted Key elmondta neki, hogy mit művelsz vele? Ha így lett
volna, te már rég a sitten ülnél.</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Na igen, de tudom jól, hogy napról napra összeomlik. Látni
rajta, hogy már nem olyan életvidám, mint régen volt. Azt akarom, hogy ő is
rettegjen, ahogy anyu tette, azt akarom, hogy ő is úgy üvöltözzön és sírjon,
ahogy anyu tette, azt akarom, hogy ő is magával végezzen, ahogy anyu tette! – a
végét szinte már ordítva mondta, amitől kissé megrémültem – Azt akarom, hogy
lássa apu, mit tett anyával, hogy érezze, milyen, amikor valaki a szeme látta
előtt vérzik el, majd válik semmivé! Muszáj tudnia, hogy mit éreztem akkor,
hogy mit kellett átélnem, és hogy végül hiába vált valóra az álmom, mit sem ér!</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- És ha ez megtörténik, akkor szerinted meg fog bocsátani?
Ha elveszed tőle azt az egy személyt, aki mindent jelent számára, akkor minden
rendbe jön? Heechul, attól még nem fog visszajönni az anyukád. Ne ess bele
ugyanabba a hibába, amibe ő! Ne válj ugyanazzá a szörnyeteggé, aki ő volt! Nem
fog megbocsátani.</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Kell a fenének az a nyavalyás bocsánat! Nem azt akarom,
hogy sírva rohanjon hozzám, boruljon a lábaim elé, és csúszva-mászva esdekeljen
azért, hogy bocsássak meg neki, amiért magamra hagyott, amiért nem volt sose
mellettem, amiért nem volt az apám, amiért nem volt képes szeretni, amiért megölte
anyut! Nem! Nekem erre nincs szükségem! Sosem tudnék neki megbocsátani. Én csak
azt akarom, hogy érezze a tetteinek következményét! Hogy tudja jól, mi az a
fájdalom, milyen az, amikor nem marad más, csak az üresség, a hiány és a
fájdalom!</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam mit válaszolni neki. Teljesen megértettem, hogy
amit tesz, miért teszi. De akkor sem tartottam jónak, hogy ezért azt bántja,
aki nem tehet róla. Hülye dolog volt belekeverni Keyt, aki a saját testvére,
engem, aki sosem ártott neki, és aki az első ember volt, aki meghallgatta. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sírni kezdtem. A könnyek szívemből törtek elő, és kezdték el
dalolni legbenső érzéseimet. Üresség. Hiány. Fájdalom. A három dolog, amit évek
óta érzek, a három dolog, amit Heechul mindig is érzett. Csak most döbbentem
rá, valójában mennyire hasonlítunk egymásra, hogy az érzéseink egy és
ugyanazok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, Jonghyun, azért nem olyan rossz dolog ez… - térdelt le
elém, majd nyúlt állam alá, és nézett bele szemeimbe – Már minden rendben van,
ne aggódj! Már jól vagyok. Lassan véghezviszem a célomat, és akkor végre
megnyugvásra találok. Tudom, neked fog a legjobban fájni, hisz szereted őt, de
itt leszek veled, hogy túléld az elkövetkező napokat. Muszáj áldozatot hoznom a
tervem bevégzése miatt, és nagyon sajnálom, hogy emiatt pont neked kell majd
szenvedned. Pedig te egy nagyon kedves srác vagy, egy érték, és azt kell, hogy
mondjam, félreismertelek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Rám mosolygott, miközben arcomat simogatta. Annyira igaznak
tűnt kedvessége, annyira más volt őt így látni. Tényleg nem ezt érdemelte, nem
kellett volna, hogy így alakuljon az élete. Heechul egy nagyon érzelmes srác,
és jólelkű. De mint tudjuk, a Sors azokkal szeret játszadozni, akik a
legkevésbé sem érdemlik meg.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Zsebéből előhúzott egy kést, és elvágta a köteleket, amikkel
egészen ideáig fogva tartott. Talpra állított, én pedig képtelen voltam
megtartani a saját súlyomat, és karjaiba dőltem. Ő készségesen megfogott,
átkarolt, és az ajtó melletti sarokban lévő matracra ültetett. <br />
<br />
- Gyere, vegyük le a ruhádat, mert már förtelmesen nézel ki bennük! –
jelentette ki, majd elkezdte kigombolni a felsőmet. Nem álltam ellent, hagytam,
hogy azt tegyen velem, amit akar. Megbíztam benne, és a kezdeti félelem
teljesen eltűnt belőlem.<br />
<br />
- És mi van Minhoval? – kérdeztem hirtelen – Ő mit keresett nálad? Őt is bántani
akarod? Ő is benne van az egészben? Ő is tud mindenről?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Felkacagott, mintha egy jó poént olvasott volna. Áttért a
nadrágomra, kicsatolta az övemet, és lehúzta rólam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan! – legyintett – Minho csak egy egyszeri kaland volt.
Jó barátok vagyunk, és tegnapelőtt sírni láttam a közeli parkban. Odamentem
hozzá, hogy megvigasztaljam és… az ágyban kötöttünk ki. Ennyi, nem történt
semmi más, és nem kell aggódnod, vele nincs semmiféle tervem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Felállt az ágyról, és ő is vetkőzni kezdett. Elnyúltam a
matracon, és onnan néztem fel rá. Izmos mellkasán végigfojt egy izzadságcsepp.
Szemeimmel végigkövettem rövid életét, majd ismét Heechul arcába néztem. Furcsa
érzés uralkodott el rajtam, ösztöneim azt súgták, meneküljek, de az alkohol
annyira lebénított, hogy képtelen voltam akár a kezemet felemelni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Heechul egy szál bokszerben mellém feküdt, majd odahajolt
arcomhoz, és megcsókolt.<br />
<br />
- Annyira gyönyörű vagy… – suttogta, és végigsimított felsőtestemen. Kirázott a
hideg, ahogy hideg ujjai felforrósodott bőrömhöz értek. Felnyögtem, de közel
sem az élvezettől.<br />
<br />
- Heechul, ne… Fáradt vagyok. Nincs kedvem semmihez… – nyöszörögtem, és
fordultam volna be a fal felé, hogy aludjak, de nem hagyta.<br />
<br />
Durván mart bele karomba, és fordított vissza a hátamra, majd mászott rám. Ismét
ajkaimra mart, kezeivel pedig lerántotta rólam az alsónadrágomat. Nyelvét
erőszakosan tolta át a számba, és hiába küzdöttem ellene, ő erősebbnek
bizonyult. Mikor szemeibe pillantottam, megláttam a már jól ismert tekintetet. Mintha
lángba gyúltak volna, vörösen kezdtek el izzani. Ismét felvette az álarcát, és
erőszakossá vált.<br />
<br />
- Heechul, eressz el! – kapálództam alatta, de semmi. Testével visszanyomott az
ágyra, és nem tehettem semmit – NEEEEEEEE!!!!!! ENGEDJ EL!!!! HEECHUL!!!!!
SEGÍTSÉG!!!!<br />
<br />
- Hiába ordítozol, senki sem hallja! Ahhoz túlságosan is messze vagyunk az
emberektől! – közölte nemes egyszerűséggel, majd hasamra fordított, és éreztem,
ahogy valami kemény a fenekembe hatol. Torkom szakadtából üvölteni kezdtem,
miközben könnyeim megszaporodtak. Hiába ficánkoltam, vergődtem alatta, hiába
rúg-kapálództam, ütlegeltem, túl gyenge voltam. A fájdalomtól újból és újból megremegett
testem. Heechul jóleső, kéjes nyögései visszhangot vertek a négy kopott fal
között, majd az idő múltával halkulni kezdtek, végül minden némaságba
burkolódzott. Érzékszerveim felmondták a szolgálatot. Még pár percig éreztem,
ahogy valami újra és újra belém hatol, ahogy valaki a hátamat markolássza, és
időnként belecsókol a nyakamba, majd hirtelen magával ragadott a sötétség, és zuhanni
kezdtem…</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-47707117743656413302013-07-26T07:23:00.000-07:002013-07-26T07:23:16.812-07:0021. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
Hosszú percek teltek el. Heechul kényelembe helyezte magát a
széken; fejét hátravetette, lábait kinyújtotta, és ismét egy szál cigit
szívogatva élvezte a döbbent és feszült csendet. Én mindeközben őt méregettem,
és próbáltam valahogy a bennem uralkodó dühöt lecsillapítani. Legszívesebben
nekiugrottam volna, és addig ütöttem vagy fojtogattam volna, amíg bele nem hal.
De mivel a falhoz voltam kötözve, ez egyelőre reménytelen volt.
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi bajod van velem? – bukott ki belőlem hirtelen a kérdés,
mely már a kezdetektől fogva nyomasztott. Heechul lassan, mintha megterhelő
lenne számára, végre rám emelte tekintetét, s folytattuk a szempárbajt, amit
egyszer már elkezdtünk. Ám ezúttal nem tartott néhány másodpercnél tovább. A
mellette lévő – még bontatlan - vodkás üveget elém gurította a lábával, majd
egy újabb adag füstöt fújt ki, s csak azután válaszolt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Veled az égvilágon semmi bajom…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi az, hogy nincs? Akkor mégis mi a fenéért raboltál el?
És minek voltál állandóan ellenséges? – háborodtam fel.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miután láttam, hogy nem fog egy hamar felelni, kinyitottam
az üveget, és beleittam. Éreztem, ahogy az égető folyadék a torkomat mardosva
lassan elér a gyomromig, de nem érdekelt. Bármennyire is volt keserű íze, és
bármennyire is utáltam az alkoholt, újból meghúztam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hittem, ez nyilvánvaló – mondta végül – Key pasija
vagyok, te pedig el akarod venni tőlem. Még szép, hogy nem bírlak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne, ne, ne, Heechul, elég a hazugságokból! – intettem le –
Tudjuk mindketten, hogy te sosem szeretted Keyt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Ezt azért nem mondanám… - jegyezte meg mellékesen.<br />
<br />
- Jó, oké. Akkor volt egy időszak, amikor szeretted, de történt valami, amitől
már csak gyűlölni tudod. Key is szeretett, ez is biztos, de miután rájött, hogy
többé nincs rá szükséged, miután érzéketlenné váltál, ő is kiszeretett belőled.
Csak azt nem értem, hogy akkor mi a francért vagytok még együtt, és akarjátok
elhitetni mindenkivel, hogy…? – de még mielőtt befejezhettem volna, hirtelen
újabb gondolat csapott belém, amitől egy kicsit megvilágosodtam – Várjunk csak!
Neked Key-vel van bajod!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Uh, erre hamar rájöttél – jegyezte meg epésen, és a gúny
kedvéért meg is tapsolt. Hirtelen felállt, odasétált hozzám, ivott egy kortyot
az üvegből, majd visszament a helyére.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Már csak azt nem értem, miért. Mégis mit követett el,
amitől ennyire berágtál, hogy a foglyoddá tetted?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Találgass! Ha erre rájöttél, a többi is menni fog.<br />
<br />
- Ba.zdmeg, Hee, nincs semmi kedvem a hülye játékaidhoz! Komolyan, nem unod még?<br />
<br />
- Nem, egyáltalán nem – vigyorgott rám – Igyál! – mutatott a már félig kiürült üvegre,
én pedig szót fogadtam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szóval? Elárulod végre? Azt hiszem, igazán megérdemlem,
hogy tudjam az igazságot, ha már egyszer meg fogok halni.<br />
<br />
- Ki beszélt itt halálról?<br />
<br />
- Hát, nyílván nem fogsz életben hagyni. – forgattam meg a szemeimet.<br />
<br />
- Nem gondolod, hogy ha meg akartalak volna ölni, már megtettem volna?
Félreismertél, Jong, én nem akarlak bántani. Az túl kockázatos lenne, nem
akarom ezrek szívét összetörni. Nem vagyok olyan kegyetlen, mint ahogy azt
gondolod.<br />
<br />
- Akkor meg mik a terveid velem? – kezdtem pánikba esni. Sokkal szívesebben
hallottam volna azt, hogy igen, hamarosan végzek veled, többé nem fogod látni a
napfényt, itt fogsz elsorvadni ezen a sötét, és büdös helyen, de nem. Nem akart
megölni. És ez megrémisztett, mert fogalmam sem volt, hogy mégis mire készül.
Merthogy tervezett valamit, abban biztos voltam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Akarod tudni az igazat vagy sem? – kanyarodott vissza a
témához, ezzel kivágva magát a kérdésem alól, én pedig egy sóhajtás után
bólintottam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ismét csend borult közénk, de ezúttal már nem éreztem iránta
fenyegetést, félelmet, vagy bármi mást. Most olyan volt, mintha két régen
látott barát találkozott volna, és épp egymás életét mesélték volna el. Vajon
az alkohol tette meg a hatását vagy tényleg ez volt az igazság? Amint
belekezdett életének történetébe, rájöttem, hogy Heechul teljesen más ember,
mint amilyennek megismertem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudod, sosem volt túl jó életem. Sőt! Egyenesen borzalmas
gyerekkorom volt! - lassan beszélt, kimérten, mintha most próbálná
megfogalmazni a gondolatait, de valójában csak azért tette, hogy felfogjam a
szavak jelentését - Az egész azzal kezdődött, hogy anyu nagyon fiatalon lett
terhes, egyáltalán nem voltam akkor tervbe véve. Apa el akarta vetetni, de anya
hajthatatlan volt. Tudta, bármennyire is felkészületlen egy élet vállalására,
nem fogja a saját gyerekét megölni. Apa emiatt nagyon bedühödött, és mivel elég
gazdag családból származott, nem mocskolhatta be a hírnevét azzal, hogy
elhagyja a terhes feleségét. Miután megszülettem, apa folyamatosan vert minket...
– kis szünetet tartott, majd folytatta, míg én némán, felhúzott lábakkal
hallgattam őt, és éreztem, ahogy szívem egyre jobban összefacsarodik – Sokszor
hallottam anyut sírni mind nappal a konyhában, főzés közben, mind éjjelente
álmában. Sokszor hallottam üvölteni, sikoltani, amikor apa egy nadrágszíjjal
nekiesett, és addig verte, amíg vérezni nem kezdett. Tudod milyen volt ezt
olyan fiatalon látnom, hallanom? Sosem tudom kitörölni azt a jelenetet a
fejemből, amikor bedagadt szemekkel, orrából és szájából csöpögő vérrel,
véraláfutásos, zúzott sebekkel, megtépázott hajjal sírva kijön a szobából,
magához öleli törékeny testem, és azt ígéri, minden rendben lesz. Akkor hittem
neki, de most már tudom, hogy ez hazugság volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Heechul dühödten pattant fel a székből, és rúgott bele az
ajtóba. Kezeit tarkóján összekulcsolta, és nagyokat lélegzett. Bizonyára
felzaklatták a múlt emlékei. Háttal állt nekem, így nem láthattam, vajon sír-e,
de tudtam, bármennyire is erős személyiség, ezt ő sem tudja könnyek nélkül
elmondani. Most már tudtam, honnan örökölte ezt a kegyetlenséget.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- És tudod mi a legszebb? – fordult felém hirtelen – Hogy ő
ezek ellenére is szerette apát. De bár ne tette volna! Bár fogta volna magát,
pakolt volna össze, és hagyta volna el! Bár ne várta volna meg, míg apa teszi
meg ezt a lépést… Ha képes lett volna rá, ha elég kitartó, akkor még most is
élne. De nem volt az, és én sem tudtam őt megmenteni... – ismét elhallgatott,
nyelt egy nagyot, közelebb lépett hozzám, majd folytatta – Aztán egy téli napon
apa szó nélkül lelépett egy másik nővel. Magunkra hagyott. Hat éves voltam.
Áldottam az eget, hogy végre nyugtunk lesz, és békében élhetünk, hogy végre
tényleg minden rendbe jön, de tévedtem. Apu tartott el minket, és így, hogy
egyedül maradtunk, kisebb házba kellett költöznünk. Anyu hiába dolgozott
éjjel-nappal, hiába vállalt el mindenféle munkát, hogy csak egy kevés pénzt is
kapjon, nem tudta fizetni a számlákat, és lassan kezdett összeomlani. Előttem
sosem mutatta, én mégis láttam, mennyire meggyötört, elkeseredett, és magányos.
Ekkor 8 éves voltam, és elhatároztam, hogy bármi áron, de énekes leszek, és sok
pénzt fogok keresni, hogy többé ne kelljen ilyen nyomorúságosan élnünk. Ő
bíztatott, hogy sose adjam fel ezt az álmomat, hogy ha nagyon akarom, menni
fog, és egy szép napon ott fogok állni a színpadon. Ő volt az én őrangyalom, ő
volt az egyetlen, akit szerettem, és aki jelentett valamit az életemben. Két
évvel később, mikor egyik nap hazaértem, mamám fogadott, könnyes arccal. Nekem
elég volt ennyi, és tudtam, feladta. Meghalt. Öngyilkos lett, mert nem bírta
elviselni apa hiányát…<br />
<br />
A végére már egész halkan suttogott, és előttem térdelve zokogott. Közelebb
húzódtam hozzá, és megöleltem. Annyira elképesztő és rémisztő volt egyszerre
Heechult ilyen állapotban látni. Sosem láttam még sírni, sosem láttam még az
érzelmes felét, és sosem beszélt még a múltjáról. Annyi éven át emésztette
belülről a gyerekkora, annyi éven át szenvedett, és annyira szerette volna már
ezt elmondani valakinek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Most már mindent értettem, most már tudtam, mitől vált olyanná,
amilyenné. És ezek után teljesen megértettem az ő helyzetét is, de az még
mindig nem volt számomra világos, hogy hogyan került a képbe Key.<br />
<br />
- Sajnálom, Heechul, tényleg nagyon sajnálom. Hidd el, anyukád most nagyon
büszke lenne rád, amiért nem adtad fel az álmaidat! <br />
<br />
- Igen, biztosan az. És szomorú, hogy ez történt. De a legborzalmasabb mégis
az, hogy mikor megismertem Keyt, úgy véltem, vele végre megtaláltam a
nyugalmamat, a boldogságomat, és hogy vele minden rendben lesz. Aztán, már nem
is tudom pontosan mikor és hogyan, de eljutott hozzám a hír, hogy ő annak a
nőnek a fia, akivel apa anno lelépett…<br />
<br />
Mintha ostorral csaptak volna hátba, mintha egy vödör jéghideg vizet zúdítottak
volna a nyakamba, úgy csapott belém a felismerés. Kezeim megálltak a simogatás
közben, szívem kihagyott egy ütemet, és döbbenten néztem le az ölemben fekvő
Heechulra.<br />
<br />
- Miiii? Key a testvéred?</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-36680308310589782602013-07-23T16:28:00.001-07:002013-07-23T16:28:43.208-07:0020. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Amikor magamhoz tértem, egy
sötét szobában találtam magam. Apránként nyitottam ki a szemem, és beletelt
néhány percbe, amíg hozzászokott a sötétséghez, de még ezután se tudtam
megállapítani, hogy hol vagyok. Csak egy kis ablakot láttam, ahonnét halovány
fény szűrődött be. Tehát nappal van. De vajon még aznap délután vagy már
másnap? Vajon mennyi ideig voltam ájult állapotban?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Körbenéztem a helyiségben, de
egy poros matracon, és néhány kacaton kívül semmit sem véltem felfedezni. A
falakat penész, és grafitik borították, a vakolat már omladozott, és a
levegőben terjengő bűz, melyben a doh, az áporodott esővíz, na meg vizelet szaga
keveredett, már-már kaparta a torkomat. Mégis hol a jó büdös francban vagyok?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Próbáltam felállni a földről, de
ekkor hirtelen éles fájdalom hasított a nyakamba. Gyorsan odakaptam a kezemet,
és egy kis dudort éreztem ott. Ekkor eszembe jutott, hogy mi történt.
Heechulnál voltam, és épp beszélgettünk, amikor… leütött? Igen, azt hiszem ez
történt. Szóval ő hozott el ide, ő volt az, aki… elrabolt?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Amikor ez tudatosult bennem, a
kétségbeesettség és a pánik azon nyomban eluralkodott rajtam. Ijedtemben
felugrottam volna, de valami megakadályozott ebben. Magam elé emeltem kezeimet,
és megláttam a köteleket a csuklómra kötve. Ha lehet még jobban megrémültem,
lélegzetem felgyorsult, és a szívem még gyorsabban dübörgött mellkasomban. Mint
egy őrült, úgy próbáltam letépni magamról „fogva tartóimat”, de mindhiába.
Térdre tornásztam magam, és végigtapogatva a köteleket megtudtam, hogy a falból
erednek. Rángatni kezdtem, hátha kiesik a falból, de olyan sziklaszilárdan
voltak belebetonozva, hogy itt már semmi sem segített volna. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Felüvöltöttem, és dühömben
belerúgtam egyet a falba. Csuklómból vér kezdett csöpögni a sok erőlködéstől,
de most ez érdekelt a legkevésbé. Ujjaimmal kaparászni kezdtem a talajt,
négykézláb csúsztam-másztam a porban, hátha találok valami éles tárgyat, amivel
kiszabadíthatom magam, de semmi. Mintha bezártak volna egy üres térségbe, hogy
ott pusztuljak el.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Hirtelen felpattantam, és úgy
próbáltam meg eltépni a láncokat, de nem volt hatásos.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- HEECHUL, A JÓ K.URVA ÉLETBE,
ERESSZ EL MOST AZONNAL!!! – ordítottam teli torokból, és lehajoltam egy marék
porért, majd nekidobtam a velem szemközti ajtónak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Minden erőmmel azon voltam, hogy
valahogy elérjek ahhoz az ajtóig, de mintha csak direkt lett volna úgy, hogy két
lépésnél többet ne tudjak megtenni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- HEECHUL, BA.ZDMEG, ENGEDJ EL!!!
NEM HALLOD?! ENGEDJ EL!!! – sikítoztam tovább, ám semmi életjelét nem mutatta
annak, hogy itt van. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Még percekig kiabáltam,
rángatóztam, rugdalództam, de minden kiáltásomat elnyelte ez a kis szoba.
Kimerülten, sírva rogytam vissza a földre, és vetettem neki hátamat a falnak,
majd húztam fel a térdeimet. Remegtem, testem rázkódott, mint a nyárfalevél.
Nem tudtam, mit tehetnék, hogy hogyan szabadulhatnék, és hogy mi fog történni.
Szédültem, fejem zúgott, kivert a víz, hányingerem volt a bűztől és a
mocsoktól, ami körülvett, arról nem is beszélve, hogy hasam is lüktetett az
éhségtől. Szám kiszáradt a folyadék hiány miatt, úgy éreztem, mintha homokot
nyeltem volna. Szinte biztos voltam benne, hogy néhány óra múlva már csak egy test
fog itt feküdni, és a lelkem a magasban fog magányosan szárnyalni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">*</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Néhány órával később zajt
hallottam. Felemeltem a fejemet, és vártam. Lépteket hallottam, amik egyre
közelebb és közelebb jöttek, majd kulcscsörgés következett, és kinyílt az ajtó.
Nem láttam, ki lépett be, mert miután felkapcsolta a villanyt, fejemet térdeim
közé fúrtam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- Jó estét, Jonghyun! – ismerős
volt a hangja, de annyira fáradt volt a testem, annyira gyenge, hogy nem bírtam
megmozdulni – Szörnyen nézel ki! – állapította meg, és rosszallóan megcsóválta
a fejét. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Nem válaszoltam, mert erre is
képtelen voltam. Halványan érzékeltem, hogy valaki leguggol mellém, és
gyengéden az állam alá nyúl, de nem nyitottam ki a szemem. Ezután a csuklómhoz
ért, és végigsimított a véresre dörzsölt seben, mire fájdalmasan felnyögtem, és
kitéptem kezemet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- Gyere, igyál egy kicsit, ettől
jobban leszel! – suttogta, és egy kis vízzel benedvesítette kicserepesedett
ajkaimat. Először tiltakoztam, de végül megadtam magam, és mint akinek az élete
múlik rajta, rátapadtam az üvegre, és nagy kortyokban nyeltem le az életmentő
folyadékot. Közben rájöttem, hogy ez nem is víz, hanem tömény alkohol, de most
ez sem számított.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;"> Fejemet nekitámasztottam a
falnak, és próbáltam egyenletesen lélegezni. Az alkohol mart belülről, és
lassan kezdtem érezni a hatását is.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- Most pedig egyél, teljesen
kimerültél… - hangja lágy volt, ami nem volt megszokott tőle, és nem tudtam
mire vélni. Meglengette orrom előtt a mekiből hozott hamburgert, mire hasam hatalmasat
korgott, de makacsul elfordítottam a fejemet. Ismét állam alá nyúlt, hogy maga
felé fordítsa az arcomat, de továbbra sem engedelmeskedtem neki.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #1d1b11;">- Jonghyun, ne legyél makacs! Ha
nem eszel, itt fogsz éhen halni, már pedig a halálod nagy veszteség lenne! –
még mindig kedvesen beszélt hozzám, és nem hagyta magát. Legszívesebben
pillanatok alatt magamba tömtem volna az ételt, de nem akartam elfogadni a
segítségét, mert ez egyenlő lett volna azzal, hogy beismertem, hogy
veszítettem.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi a jó büdös francot akarsz, Heechul? – förmedtem rá
hirtelen, és ráemeltem tekintetem. Meglepődtem, hogy arca milyen közel van
hozzám. Szemeim szinte szikrákat szórtak, a düh pillanatok alatt
felforrósította testemet, és életet csepegtetett belém.<br />
<br />
Nem válaszolt, csak a kezembe nyomta a szendvicset, majd felállt és elsétált.
Először azt hittem, ismét magamra hagy, és már épp kiáltottam volna utána,
hogy, ne menjen el, amikor is megtorpant. Becsukta az ajtót, majd a mellette
álló széket közelebb húzta, és leült velem szemben.<br />
<br />
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kicsikét elbeszélgessünk… Nem igaz?</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-54960577080516896212013-07-20T11:29:00.000-07:002013-07-20T11:29:40.997-07:0019. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Arcomról egy pillanat alatt lefagyott a mosoly, ahogy
végigmértem Minhot, aki egy szál alsónadrágban állt előttem. Az öröm, a
felszabadultság, mely az utóbbi néhány órában eluralkodott rajtam, most egy
csapára szertefoszlott, és helyét ismét a rémület és a kétségbeesettség, na meg
a kíváncsiság vette át. Döbbenten meredtem szemeibe, és valamiféle magyarázatra
vártam, de a sokktól ő sem tudott megszólalni. Nem tudtam, mire véljem ezt,
hogy mégis mit jelentsen ez. Talán beárult Heechulnak, vagy titokban van köztük
valami? És ha van, mégis mióta? Talán akit azon az éjszakán Hee-vel láttam,
Minho volt, és a képek valójában hamisak? És vajon Key is benne volt az
egészben, vajon ő is tudott erről az egészről? Vajon mindannyian tudtak róla,
és csak a hülyét járatták velem? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. A fejemben
megszaporodtak a kérdések, ordítozni kezdtek, és teljesen megszédültem éles
hangjuktól. A következő két perc hihetetlen gyorsasággal zajlott le, én mégis úgy
éreztem, mintha az egészet egy lassított felvételről néztem volna végig.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Távolról hallottam Heechul hangját, majd hirtelen megláttam
magam előtt. Őt nem érte meglepetésszerűen a jelenlétem, nem zavarodott össze;
tisztán gondolkozott és cselekedett. Egy mozdulattal kilökte Minhot az ajtón,
majd utána dobálta a ruháit, engem pedig a karomnál fogva berántott a szobába,
és levágott az egyik fotelbe. Miután bezárta az ajtót, és arrébb rugdosott
néhány holmit, elővett egy szál cigit, rágyújtott és leült velem szemben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan, mélyet szívott bele a dohányba, majd ugyanolyan
lassan fújta az arcomba a füstöt. Köhögni kezdtem tőle, kezeimmel magam előtt
hadonászva próbáltam eloszlatni a mérget, mire szélesen rám vigyorgott.
Meglehetősen élvezte a helyzetet, és jól szórakozott rajtam, így még egyszer
rám fújta. Ezúttal nem tettem semmit, csak keményen néztem őt és próbáltam
aprókat lélegezni, hogy ne kezdjek el újra köhögni. Vártam, hogy végre
megszólaljon, miközben azon gondolkoztam, vajon mi a halálért tud mindig ilyen
nyugodt maradni?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nos… - tette keresztbe a lábát, majd hátradőlt a kanapén,
és úgy nézett rám – Mit keresel itt, Jonghyun?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mit válaszolhatnék. Még mindig sokkoltak a
történtek, de muszáj volt végre visszavennem az uralmat a testem felett. Csak
néhány perccel később feleltem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy bizonyítékom van
arról, hogy megcsaltad Keyt? – kérdeztem pókerarccal. Úgy döntöttem, az eredeti
tervnél maradok, és nem veszek tudomást a Minhós dologról.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kifújta az utolsó adag füstöt, majd miután elnyomta a
cigarettát, egy újabbat vett elő. Végig követtem minden mozdulatát, de fél
szememmel folyamatosan arcát figyeltem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mit szólnék hozzá? Megkérdezném, mégis mennyire vagy
benne biztos, hogy valódiak és hogy mit akarsz velük tenni. Ja, bocsi, már
tudom: meg akarod mutatni Keynek. Akkor megkérdezném, hogy miért nem hozzá
mentél először és miért hozzám?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hittem, nem fog belemenni ebbe a hülye játszadozásba,
amit nem értettem, hogy miért kezdtem el, de tévedtem. Meglehetősen szerette az
ilyen játékokat, mert tudta, hogy úgyis ő kerül ki belőlük győztesen. Semmiféle
tervem nem volt, és épphogy elkezdtük, én már azon gondolkoztam, hogyan
szállhatnék ki belőle feltűnés nélkül, de azért folyattam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is tudom. Azt hiszem, csak látni akartam a szemeidben
a csalódottságot, azt, hogy beismered, hogy vesztettél. Na, meg arra gondoltam,
hogy talán beijedsz, és magadtól lépsz vissza, és mondod azt, hogy békén hagyod
mindkettőnket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Barna szemeit mélyen az enyémbe fúrta, és akarva-akaratlanul
egy láthatatlan szempárbajt kezdünk el vívni egymással. Vészjóslóan meredt rám,
a gonoszság, a kegyetlenség, mint mindig, most is kiolvasható volt belőle.
Kezdtem megszokni ezt a tekintetet, de valahogy még most is borsódzott tőle a
hátam. Tudtam, ha a szemeivel ölni tudna, már rég halott lennék, de ezzel én
sem voltam másképp. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Óh, úgy néz ki, kissé félreismertél. Ez annyira
elszomorító. Csalódtam benned… – színpadiasan felsóhajtott, de hangjában
érződött a gúny, és szája sarkában ott bujkált az a jól ismert fanyar mosoly.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, most hogy így mondod, lehet, tényleg félreismertelek.
De inkább fogalmazzunk úgy, hogy reméltem, hogy van benned még egy kis
emberiség, viszont úgy látszik, ez teljesen kihalt belőled. Bár végül is mit
várjak magától a megtestesült szörnyetegtől, akibe egy cseppnyi kedvesség sem
szorult?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Most rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak, de továbbra sem
néztem el más irányba. Percek óta szemeztünk egymással, és egyikünk sem akarta
megadni magát. Heechul nem válaszolt, arcizmai megfeszültek, és rezzenéstelen
arccal bámult tovább. Elnyomta a második szál cigarettát is, de nem gyújtott rá
egy újabbra. Karját összefonta fedetlen mellkasán, és úgy fürkészett. Egyre
félelmetesebbé kezdett válni számomra, és volt egy olyan érzésem, hogy ezzel az
utolsó mondatommal átléptem a határokat. Tudtam, hogy felment benne a pumpa, és
jobban örültem volna, ha dühöngve nekem esik, de tudta nagyon jól, hogy sokkal
rémisztőbb, ha valaki nyugodtnak látszik idegességében. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De igazad van – folytattam, hogy megtörjem a csendet, majd
hozzávágtam a borítékot, amiből kihullottak a képek. Egyszerre fordítottuk el a
tekintetünket a másikról – ő a képekre vetett egy pillantást, én pedig a
kijárattal néztem farkasszemet – így döntetlennek vettük a párbajt. – Jobb, ha
megyek és Keynek is elmondom, hogy mostantól szabad.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Felálltam, és ugyanazzal a lendülettel az ajtó felé vettem
az irányt, de Heechul hirtelen felpattant, és beállva elém, megakadályozott a
menekülésemben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Fogalmad sincs, hogy mibe keverted bele saját magad! –
hajolt közel arcomhoz, én pedig hátrébb léptem. Próbáltam leplezni a
félelmemet, de nem tudtam, mennyire sikerült – Mondtam neked, hogy szállj le
rólunk, és ne üsd bele az orrod semmibe, de nem hallgattál rám. Nagy hiba volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mássz már ki a képemből, büdös a szád! – fintorodtam el,
és elléptem előle, így pont háttal kerültem neki.</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira sajnállak, Jonghyun, komolyan. A szerelem öl,
butít és nyomorba dönt. És veled pont ez történt. Totálisan megszállott lettél,
és bármennyire is próbálsz szabadulni, sehogy sem megy. Ez borzasztó! Ilyenkor
kell az okosabbra, a tapasztaltabbra hallgatni, aki egy pofonnal útba igazít,
de neked sajnos ez nem használt. Pedig én tényleg csak jót akartam. De ha
valami kudarcba fullad, akkor mindig van egy másik választás, egy B terv is,
nem igaz?</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- És mi lenne az a híres B terv?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- kérdeztem, de bármit is válaszolt, nem hallottam, mert csak egy
ütést éreztem a tarkómon, és minden elsötétült….</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-77583366952549158622013-07-11T13:27:00.004-07:002013-07-11T13:27:37.997-07:0018. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<span style="font-size: 10.0pt;"></span><span style="color: black;"> A hátralévő pár óra, na meg a
következő nap iszonyat lassan telt el, hogy az estéről már ne is beszéljünk.
Hiába próbáltam magam akármivel lekötni; hiába raktam rendet a szobámban, hiába
néztem filmet és különböző videókat, hiába hallgattam zenét, gyakoroltam a
legújabb koreográfiánkat és a dalokat, a gondolataim újra és újra az este körül
forogtak. Szívem százszorosára gyorsult, amint eszembe jutott, hogy hamarosan
mindennek vége, és előttem lesz a mérhetetlen boldogság.</span>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> A srácok kora reggel elmentek,
hisz hétvége volt, és ilyenkor mindannyian a családunkkal, a barátainkkal
töltjük az időt, de ez alkalomból én kivétel voltam. Így, hogy üres volt a ház,
még lassabban vánszorgott az óra mutatója egyik számról a másikra. De végül lassan
besötétedett, és Minho is beült az autójába.<br />
<br />
Ismét magamra maradtam. A csend, ami körülvett, teljesen kikészített. Szinte
éreztem a levegőben a saját idegességemet, ami ott vibrált körülöttem. Már-már
fojtogatott a feszültség, így muszáj volt kimennem levegőzni az erkélyre. Jól
esett a hűvös szellő, ami arcomba fújt. Lehunytam szemeimet, és nagyot
szippantottam belőle. A hidegség végigcikázott testemen, és egy pillanatra úgy
éreztem, minden gond, minden kétely, minden fájdalom elszáll belőlem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Amikor kinyitottam barna
íriszemet, az ég mosolyogva nézett le rám. Ezer csillag ragyogott odafent a
Hold vakító udvarában, én pedig visszamosolyogtam. Valahogy most sokkal
szebbnek és gyönyörűbbnek láttam a világot. Azt hiszem, végre megpillantottam
azt a bizonyos fényt az alagút végén, és sokkal erőteljesebben haladtam felé,
mint bármikor. Az öröm lassan eloszlatta az ereimben csörgedező fájdalmat, és úgy
éreztem, mintha teljesen újjászületnék. <br />
<br />
Fejemben egyre csak Key arca jelent meg, ahogy magához ölel és megcsókol, és
soha nem enged el. <br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Már csak néhány óra, és együtt leszünk…”</i>
– gondoltam, majd egy nagy sóhaj kíséretében visszabattyogtam a lakásba.<br />
<br />
<br />
*MINHO POV*</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Mielőtt elindultam volna, még
egyszer megkérdeztem Jonghyuntól, hogy biztos ezt akarja-e, de nem gondolta meg
magát. Gyorsan magamhoz öleltem, ő pedig sok szerencsét kívánt, majd beszálltam
az autómba, és elhajtottam.<br />
<br />
Görcsösen fogtam a kormányt, gyomrom apró gombóccá zsugorodott össze.
Egyáltalán nem féltem Heechultól, és attól sem, hogy lebukok, mert ha ez meg is
történt volna, én biztosan nem kerülök bajba. De attól már egyenesen rettegtem,
hogy ha eljutnak hozzá azok a képek, Jongnak vagy Keynek baja esik. Megfordult
a fejemben, hogy esetleg visszafordulok, és nem csinálom meg, de tudtam, hogy
akkor ő maga menne el, ami sokkal veszélyesebb. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Annyira belemerültem a
gondolataimba, hogy kis híján elmentem a szórakozóhely mellett. Nem messze
leparkoltam, és vártam. Annyira rosszul éreztem magam, hogy a saját barátomat –
mert Hee-vel mondhatni jóban voltunk – hátba szúrom. Talán ha több időt kaptam
volna gondolkodni, elő tudtam volna állni valami ötlettel, de most már mindegy
volt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Teltek a percek, én pedig már
kezdtem azt hinni, hogy rossz helyre mentem, amikor is egy nagyobb furgon
megállt a bejárat előtt. A fiúk egyből rohantak is be, hogy senki ne lássa meg
őket, kivéve Heechult, aki még percekkel azután is kint ácsorgott, hogy az autó
elhajtott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Bekapcsoltam a fényképezőgépet, és
résen voltam. Tenyerem nyirkos volt az idegességtől, homlokomon és hátamon
egyaránt izzadságcseppek gyöngyöződtek. Kezem remegett, annyira koncentráltam,
hogy rendesen tartsam azt a nyavalyás gépet. A lélegzetemet visszafojtottam,
mintha attól félnék, hogy meghallják a lihegésemet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Eleinte furcsálltam, hogy Heechul nem
csatlakozott rögtön a többiekhez, de nem kellett sokat várnom, és rájöttem,
hogy mi volt ennek az oka. Ott volt az a srác, akiről Jonghyun mesélt. Megölelték,
majd megcsókolták egymást, és kéz a kézben besétáltak az épületbe. Én pedig
minden egyes mozdulatot képes voltam lefotózni. Abban a pillanatban undorodtam
magamtól, és majdnem kihajítottam a gépet a kocsiból. Mégis miért csinálom én
ezt? Miért keverem bajba azt, aki nekem nem is ártott? Miért én nyitom ki
előttük a Boldogság kapuját, ha tudom, hogy nekem abból úgysem lesz részem? Ha
fáj látnom az örömüket, akkor miért teszem ezt? Talán mert jobban fáj látnom a
szenvedését, a gyötrődését? Igen, azt hiszem sokkal borzalmasabb sírni látni,
mint vidámnak. Ez lenne a szerelem? Mindent megtenni a másikért, még akkor is,
ha ő ezt nem képes viszonozni?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> De még mielőtt újabb
eszmefuttatást vezethettem volna le, néhány könnycseppel a szememben elindítottam
a motort, és elhagytam a helyet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">* JONGHYUN POV*<br />
Már éjfél is elmúlt, amikor kulcscsörgést hallottam. Tudtam, hogy Minho az,
ezért felpattantam, és villámsebességgel vágtattam a bejárati ajtóhoz. Mire
odaértem, ő már be is jött. <br />
<br />
- Na? Sikerült? – támadtam le egyből, mire ijedtében egy hatalmasat ugrott.<br />
<br />
- Ó, Jonghyun! Már azt hittem, hogy alszol! – mondta kissé meglepetten, majd
látva rajtam az izgatottságot, a kezembe nyomta a fényképezőgépemet.<br />
<br />
Nem vártam meg, hogy akármit is mondjon. Visszarohantam a nappaliba, és
levetettem magam a kanapéra. Bekapcsoltam a fényképezőt, és végignéztem a
képeket. Hirtelen kavarogni kezdtek bennem az érzések. Arcomra ördögi vigyor
ült, és gondolatban már pezsgőt bontottam, de ugyanakkor kissé el is keseredtem.
Egyrészt, mert tudtam, hogy Key valamikor szerette Heechult, és több mint
valószínű, hogy ő már akkor is csak kihasználta. Másrészt nem fért a tudatomba,
hogy ő miért kaphat meg akárkit? Én csak egy valakit akarok már évek óta, és
rengeteg szenvedés kellett hozzá, hogy némi remény megcsillanjon, de ő… Neki
csak egy szavába kerül, és ezrek hevernek a lábai előtt. Miért? Miben jobb ő,
mint én, mennyivel másabb akárkinél? Mit tud ő, amit én nem? Miért ő úszhat a
szeretetben, amikor ő egy álszent?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Hirtelen arra eszméltem fel, hogy
valami forróság csorog rá kézfejemre, és mely szinte lyukat éget bőrömbe.
Ujjaimmal gyorsan szememhez kaptam, hogy letöröljem a könnyeimet. Nem akartam
sírni, legalábbis nem Minho előtt – de amint körbenéztem a szobában, rájöttem,
hogy egyes egyedül vagyok. Vajon mikor lépett le?<br />
<br />
Nem tudtam abbahagyni a sírást. Zokogtam, akár egy kisgyermek, akitől elvették
a játékát. Boldog voltam, de valahol legbelül mégis összetört és magányos.
Talán azért volt ez így, mert csak most jöttem rá, mennyi elvesztegetett évet
hagytam magam mögött. Csak most tudatosult bennem, hogy évek óta reménytelenül vagyok
szerelmes, s hogy ezek az évek valójában mennyire gyötrelmesek és kínzóak
voltak. Egy vagy két év? Három? Kevésnek tűnnek, én mégis úgy érzem, mintha már
évezredek teltek volna el.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„De már nem sok van hátra, igaz?
Hamarosan lezárul ez a szakasz, és akkor végre mi ketten örökké egymáséi
lehetünk, ugye? Ugye így lesz, Key?”</i> – suttogtam magam elé, majd szemeim
hirtelen lecsukódtak, s elnyomott az álom.<br />
<br />
*<br />
<br />
Izgatottan rohantam fel a lépcsőn a fotókkal a kezemben. Délután lehetett, legalábbis
én erre tippeltem, de a nagy lelkesedésben teljesen elveszítettem az
időérzékemet. A nyugtalanság és az öröm oly mértékben kavargott bennem, hogy
képtelen voltam megvárni, míg a lift megérkezik. <br />
<br />
A térdeimre támaszkodtam, miközben kifújtam magam, majd az ajtóhoz sétáltam és
remegő ujjakkal megnyomtam a csengőt. Majd’ szétfeszített az ideg, legszívesebben
betörtem volna az ajtót, Heechul képébe vágtam volna a bizonyítékokat, és
vigyorogva közöltem volna vele, hogy a játszma ezennel véget ért, hogy
veszített.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Motoszkálást hallottam a másik
oldalon, majd kattant a zár, én pedig már mutattam volna fel a borítékot,
melyben az igazság lapult, de legnagyobb meglepetésemre nem ő nyitott ajtót.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"><br />
- Minho…?</span> </div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-85875309582338585412013-07-09T15:07:00.000-07:002013-07-09T15:07:01.117-07:0017. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u><span style="color: navy; font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 18.0pt;"></span></u></b><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u><span style="color: navy; font-size: 14.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"></span></span></u></b></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;"> Amint
beléptünk a közös házunkba, berohantam a szobámba, és bezárkóztam a fürdőbe,
hogy a kezemet rendbe tegyem. Nagyon reméltem, hogy a srácok nem vették észre a
karmolást és azt, hogy véres a pólóm, ugyanis még semmiféle kamusztorit nem
találtam ki, ha esetleg megkérdeznék, mi történt. Nem akartam nekik elmesélni,
hogy Heechullal volt szerencsém összefutni és hogy megfenyegetett, mert nem
voltam benne biztos, hogy hinnének nekem. Na meg persze nem akartam nekik
elmesélni, hogy mire készülök. </span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;"> Gyorsan
lemostam a megszáradt vért, majd egy alapos fertőtlenítés után, bekötöztem.
Felkaptam egy hosszú ujjú felsőt, hogy az is takarja valamennyire a kötést,
majd leültem a földre, hátamat nekivetettem a fürdőkádnak és gondolkozni
kezdtem.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;"><br /></span> Alig telt el néhány perc, mikor kopogtak. A szívem majd’ kiugrott a
helyéről ijedtemben, és körülbelül a harmadik kopogás után jutott el a
tudatomig, hogy esetleg nem ártana kinyitni. Hirtelen megfordult a fejemben,
hogy Heechul áll az ajtó túloldalán – ettől a gondolattól hideg borzongás
futott végig a testemen. Aztán eszembe jutott, hogy a srácok itt vannak, így
tuti nem lehet ő.</div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;"> Megkönnyebbültem,
amikor Minho állt velem szemben. Szó nélkül álltam félre az ajtóból, és
engedtem be, ő pedig szó nélkül jött be és foglalt helyet az ágyamon.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">- Mi
járatban errefelé? – kérdeztem meg, ugyanis teljesen elfelejtettem, hogy neki
beszéltem egyedül a tervemről.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Azt hiszem, tudod nagyon jól.</span>
– felelte sejtelmesen, ugyanakkor értetlenül is, nekem meg egyből beugrott
minden.</div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">- Ja,
igen, persze! – vakartam meg a fejemet, majd leültem mellé és ránéztem - Hát
segítesz?</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Igen, igen… azt hiszem, igen… De csak mert szeretlek, és abban reménykedem,
hogy kiderül, talán nem csak Hee volt a bűnös. Tényleg bírom Keyt, és tudom,
hogy neked nem lenne jó, ha fájdalmat okozna, ha kiderülne, hogy ez az egész
ellened szólt, de remélem, hogy ez észhez térítene, és végre teljesen kivernéd őt
a fejedből!</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Talán tudsz valamit? – ráncoltam össze a homlokon.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Nem, dehogyis, akkor már azt elmondtam volna neked, de a remény hal meg
utoljára…</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Minho, kérlek, tudod, hogy én…</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Ne, ne mondd ki! – fordult felém, és ujját a számra csúsztatta – Hagyd meg
nekem ezt az illúziót, kérlek. Lehet, másként nem segítenék neked.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Jól van… – sóhajtottam fel, majd csend telepedett közénk.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;"> Teljesen
magamra ismertem Minho személyében. Ugyanolyan megszállott volt, mint én,
ugyanolyan örök álmodozó, mint én, ugyanolyan szerelmes, mint én, azzal a
különbséggel, hogy míg ő tudta, reménytelen a helyzet, addig az én helyzetem
javulni látszott. Sajnáltam őt, amiért nem tudom szeretni, de mint tudjuk, az
érzelmeket nem lehet irányítani.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
Összeszorult a szívem, ahogy
a fakó barna szemeiben mérhetetlen fájdalmat, hiányt és szomorúságot
pillantottam meg. Szerettem volna ezt a bánatot kiirtani belőle, szerettem
volna minden fájdalmát megszűntetni, de tudtam, hogy képtelen lennék rá. Ahogy
ő nem tudna boldoggá tenni, úgy én se tudnám őt megszabadítani a kín
köteleitől.</div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">-
Mit kéne tennem? – törte meg a csendet, majd elkapta tekintetét és kinézett az
ablakon.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 0cm;">
<span style="color: black;">- Öhm…
Heechul és az egész Super Junior holnap este bulizni mennek, hogy megünnepeljék
eddigi győzelmeiket…. – mondtam, miközben előkotortam a fényképezőgépemet, és a
kezébe nyomtam - Azt akarom, hogy kövesd őket, és készíts pár képet róla meg
arról a másik fazonról. Én sajnos nem mehetek, mert tudja, hogy figyelem őt,
viszont ti ketten jóban vagytok, és nem gyanakszik rád.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ennyi?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, a többi már az én dolgom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké, de honnan tudod, hogy az a csávó is ott lesz? Nem zártkörű
rendezvény lesz?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Attól még, hogy zártkörű, akármelyik ismerősét
meghívhatja. És mivel szórakozni fognak, és Key nem ér rá, mert a hétvégét a
szüleivel tölti, és tudjuk, hogy Heechul nem az a hűséges típus, ezért biztos
vagyok benne, hogy ott lesz.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké… És aztán? Megmutatod neki a képeket? Honnan tudod,
hogy meg fog hátrálni és visszalép? Honnan tudod, hogy nem száll veled harcba,
hogy nem fog…? Ha bármi bajod esik, az az én hibám lesz, mert én csináltam
azokat a képeket, én indítom el a lavinát…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Minho! Ne gondolj ilyenekre, mert semmi bajom nem
származhat! Ha ennyire félsz, nem kell elvállalnod, mondtam. Ha bármi gond
lesz, az csakis az én hibám, nem a tiéd, oké? Szóval ne legyen bűntudatod! Nem
hiszem, hogy Heechul vissza tudna vágni, hisz mi értelme lenne? Ha nekem akar
rosszat, máshogy is el tudja intézni, hisz ő se gyerek, hogy ilyen hülyeségeket
csináljon. Felnőtt ember, nem hiszem, hogy olyannal feküdne le, akit még csak
nem is szeret. Ez elég szánalmasan hangzik.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Szánalmas, de használ. Már bocsánat, de elég nagy
fájdalmat okoz neked így, nem? Meg különben is: mi van, ha nem veled van baja,
hanem Keyvel? Mi van, ha Key ártott neki valamit, amit így bosszul meg?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor Heechul egy hülye, és készülhet arra, hogy én is
bosszút fogok rajta állni! – rántottam vállat – De mindegy is, nem akarok
találgatni, mert már belefáradtam. Szóval a lényeg, hogy csinálj néhány képet,
majd hozd el őket, a többit pedig hagyd rám és ne idegeskedj.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Rendben, te tudod. – egyezett bele végül – Érted megteszem, de kérlek, nagyon
vigyázz magadra, oké? Nem akarom, hogy bajod essen, egyikkőtöknek sem! -<span style="color: black;"> nézett mélyen a szemembe, majd közelebb csúszott hozzám,
és egy apró csókot hintett ajkaimra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Nem hőköltem hátra, az talán nem
lett volna jó döntés, de visszacsókolni sem csókoltam vissza. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black; display: none; mso-hide: all;">H</span><span style="color: black;"> Halványan elmolyosodott, majd felállt az ágyról, és
kisétált a szobámból. Boldogan, mégis izgatottan dőltem hátra az ágyon, és
sóhajtottam egy nagyot. Már nem volt más hátra, mint várni, ami életem egyik
legnehezebb kihívása volt.</span></div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-90763337965241418102013-07-08T06:11:00.000-07:002013-07-08T06:11:01.228-07:0016. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Egy hosszú és álmatlan éjszaka
vette kezdetét. Bármennyire is fárasztó és kimerítő volt ez a nap, nem jött
álom a szememre. Csak forgolódtam jobb-balra az ágyamban, miközben ezer meg
ezer gondolat cikázott a fejemben. Vajon sikerülni fog? Vajon ha lesz
bizonyítékom, Heechul végre leszáll Keyről és akkor mi ketten boldogan
élhetünk? Akkor végre együtt lehetünk? Akkor majd nem kell többé titkolnom,
hogy szeretem, akkor nem kell már többé vágyakoznom utána, és akkor minden
álmom valósággá válik? Akkor majd minden percben csókolhatom édes ajkait,
simogathatom puha bőrét, hallhatom szíve ütemes és nyugodt dobogását? Bárcsak
eljönne már ez a pillanat, bárcsak ott tarthatnánk, amikor kettőnk szerelme
végre beteljesül!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Ahogy így gondolkoztam, szívem
egyre hevesebben vert, ajkaim mosolyra húzódtak, és valami kellemes melegség
borult testemre. És ahogy megjelent szemeim előtt Key ragyogó arca, lassan
elnyomott az álom…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">*</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- NE LEGYEN MÉG EGY ILYEN ALKALOM,
ÉRTHETŐ VOLTAM?! – dühös tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, haragja szinte
perzselte a bőrömet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Igen, megértettem, többet nem
fordul elő! – nyeltem egy nagyot, majd felálltam a székből – Még egyszer
bocsánat! – meghajoltam, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam az irodát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Nagyot sóhajtva dőltem neki a
falnak, majd fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. Délután volt, és épp
túléltem a menedzserem ordítozását, amit a tegnapi napért kaptam. Azt hittem,
Onew csak szórakozott azzal, hogy hívjam fel, hisz eddig minden alkalommal
megtette helyettem. Úgy néz ki, nem csak én változtattam apróságokon. Így
sajnos voltam olyan balszerencsés, hogy személyesen kellett elviselnem egy fél
órán át tartó leszidást. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Egy apró mosollyal az arcomon
nyugtáztam, hogy lassan minden vágyam beteljesül, és futva indultam meg a próbaterem
felé, ahol a srácok már ezerrel gyakorolták a legújabb koreográfiánkat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">*</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Ismét sötétedett, amikor végre
hazafelé vehettük az irányt. Büntetésből a fiúk megparancsolták, hogy én zárjam
be a tánctermet, és hogy még jobban megszívassanak, még a liftnél sem vártak
meg. Mivel lusta voltam, nem vállaltam be a lépcsőt, hanem megvártam, míg a
felvonó ismét megérkezik az emeletre.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Alig telt el néhány perc, valaki
megállt mellettem. Heechul volt az. Normál esetben pánikba estem volna, és
valamilyen ürüggyel elhúztam volna a csíkot, de most semmi ilyen nem fordult
meg bennem. Csak álltam ott, a legnagyobb nyugalommal, és vártam.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Üdv Jonghyun! – köszönt
illedelmesen egy fél mosollyal az arcán, mikor néhány perc némaság után észrevette,
hogy nem futottam el előle.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Hello, Heechul! – köszöntem neki
vissza, szintén mosolyogva. A szemem sarkából láttam, ahogy arckifejezése
teljesen megváltozik, ahogy az idegesség némi kíváncsisággal átveszi a helyét.
Nem számított arra, hogy ezt fogom tenni, hisz tudta, hogy mennyire félek tőle,
hogy amikor egy légtérbe kerülünk, én mindig menekülőre fogom, amin ő persze
jót nevethet magában. Nem tudom, mikor párolgott el belőlem a rémület, de már
semmi nyoma sem látszódott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Heechult láthatólag teljesen
felhúzta, hogy ez egyszer nem „uralkodik” felettem. Nagyon vissza kellett
fognia magát, hogy ne nézzen rám és csináljon ki a tekintetével. Egyedül csak
azért nem esett nekem, mert mögöttünk jött-mentek az emberek, és mindenki úgy
tudta, remek barátok vagyunk. Csakhogy én már kezdtem megelégelni ezt az örökös
játszadozást, és abban a szent percben elhatároztam, hogy többé nem fogok úgy
tenni, mint aki kedveli őt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Amint megérkezett a lift,
mindketten beszálltunk, és elindultunk lefelé. Nem szóltunk egymáshoz, de ez
nem tartott sokáig.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Mi ez a jókedv, Jong? – kérdezte
komor hangon, és próbált nyugalmat csempészni belé, de még így is szinte kézzel
tapintható volt nemtetszése.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Talán nekem nem lehet okom az
örömre? – kérdeztem vissza anélkül, hogy ránéztem volna. Nem tudom, mi ütött
belém, de azzal, hogy nem féltem tőle, bátrabb lettem. Most már visszamertem
neki szólni, most már szabadnak éreztem a lelkemet, most már valahogy olyan
volt, mintha nem lennének előttem akadályok. </span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Pontosan. Neked nincs jogod a
boldogsághoz! – morogta, majd dühtől eltorzult arcával felém fordult.
Ugyanazzal a higgadtsággal, mint eddig, én is ránéztem, és álltam a tekintetét
- Mitől lettél hirtelen ennyire bátor, hmm? Remélem, nem sántikálsz semmiben,
mert esküszöm, te fogsz rosszul járni!</span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Én azt nem hinném… - eresztettem
meg egy vigyort, és lassan újra előre meredtem.</span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Na, idefigyelj, mert nem mondom
el még egyszer! – hirtelen nekilökött a falnak, ujjaival átkulcsolta mindkét
csuklómat, és a fejem mellé szorította őket. Testét az enyémnek passzírozta, és
olyan erővel nyomott neki, hogy alig kaptam levegőt – Bármit is teszel,
haszontalan, mert Key az enyém, és örökké az is marad! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Az lehet, hogy eddig a tiéd
volt, de a szíve mindig is hozzám fűződött. Nem hallottad még azt a mondást,
hogy a szerelem mindent legyőz? Hamarosan megszabadítom Keyt tőled, bármivel is
láncoltad eddig magadhoz… - vágtam vissza, ami nagy hiba volt. Szemei szinte
már vérben forogtak a méregtől, és körmeivel mélyen belevájt alkaromba. Kis
híján felordítottam a fájdalomtól; össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy ne
üvöltsek fel. De nem hagytam magam, nem hagytam, hogy győzzön - Rajtad fogom
tartani a szemem, Kim Heechul! Bármit is titkolsz, le foglak leplezni!</span></div>
<div class="Listaszerbekezds">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;">- Nem is tudod, mekkorát vétkeztél
azzal, hogy ezt mondtad! – felelte, és éreztem benne a fenyegetést, majd gúnyos
hangnemben folytatta - Meg kéne, hogy öljelek, de hogy lásd, milyen jószívű
vagyok, adok még egy esélyt! Ne kelljen többször figyelmeztetnem: szállj le
róla! Nem látod, hogy én csak meg akarlak óvni, Kim Jonghyun? – vágott ártatlan
arcot, majd egészen közel hajolt hozzám, és egy apró puszit hintett ajkaimra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> A félelem varázsütésre visszatért;
egész testemben reszketni kezdtem, és szinte teljesen lebénultam. Heechul
ugyanolyan kegyetlennek, és borzalmasnak tűnt, mind eddig. Úgy éreztem, mintha
magával a Halállal néznék farkasszemet. Csak most kezdtem igazán felfogni, hogy
Heechul valójában mennyire veszélyes, és hogy az a titok, amit rejteget,
tényleg végzetes lehet számomra. De nem állhatok le, mert ha megteszem, Keynek
esik baja.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Abban a pillanatban elengedett,
amint a lift ajtó kinyílt, és egy gúnyos mosollyal az arcán kisétált onnét.
Fájon kaptam a csuklómhoz, és szorítottam meg erősen, hogy elálljon a vérzés,
miközben megrémült arccal néztem, ahogy elmegy. Heechul és köztem elkezdődött
egy élet-halál harc, de hogy melyikünk fog életben maradni, az egyelőre
ismeretlen volt….</span></div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-42259450872527810332013-07-06T01:58:00.001-07:002013-07-06T01:58:24.404-07:0015. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Teljesen lesokkolódva álltam fel a földről, miután Heechul
és ez az idegen eltűntek az éjszakában. Sejtésem szerint az alig néhány méterre
levő szórakozóhelyre mentek. Amit láttam, igaz volt, és nem csupán képzeltem a
részegség miatt. De mégis mit kéne most tennem? Elmondjam Keynek vagy ne? Ha
elmondom, mégis mit fog tenni? El fogja hinni vagy a belőlem áradó
alkoholszagtól még inkább ellököm magamtól? Azok alapján, hogy azt mondta,
szeret, - ami elég őszintének hangzott - úgy véltem, nem fogja meglepni, nem
fogja azt hinni, hogy ezt is csak azért találom ki, mert meg akarom szerezni
magamnak. De tegyük fel, hogy megosztom vele ezt a kis titkot… Ha Heechul
valamivel rettegésben tarja, és Key valóban szeret, akkor nem tud mit tenni,
mert nem rajta áll a kapcsolatuk. Ha pedig mindezt Heechul képébe vágom, mégis
mivel bizonyítom?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen a fejem fölött felkattant az a bizonyos
villanykörte, és egyszerre minden olyan érthetőnek és egyszerűnek tűnt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Igen, ez az!
Bizonyítékot kell szereznem!”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
És amint erre gondoltam, már tudtam, hogyan is fogom
megszerezni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hiszem, odafent úgy döntöttek, itt az ideje, hogy végre
mellém álljanak, és a szerelmünket megmentsék, mert a dolgok valahogy kezdtek
jóra fordulni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hajnali egy volt, amikor beléptem a lakásunkba, és meglepve
tapasztaltam, hogy mindenki ébren van még. A nappaliból fény szűrődött ki, de
semmi neszezést nem hallottam. A zár kattanására, amikor becsuktam az ajtót,
egyből mindenki felugrott, és az előszobába futott. Teljesen el is felejtettem,
hogy ők ezidáig nem tudták, hol vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jonghyun? – kérdezték kórusban, de amint megpillantottak,
egyszerre sóhajtottak fel a megkönnyebbüléstől.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahh, hála az égnek! – mondta Taemin, és elém sietve,
szorosan magához ölelt – Már azt hittük, valami komoly bajod esett!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis hol a fenében voltál? Tudod, hogy aggódtunk érted?!
– torkollt le egyből Onew leaderhöz méltóan – Órákig kellett magyarázni a
menedzserünknek, hogy halványlila gőzünk sincs, hol lehetsz, de nem kell
aggódni, mert minden rendben van, csak biztos kiakadtál valamin, és elvonultál
valami csendesebb helyre, ahol egymagad lehetsz! De ne tudd meg, mit kellett
átélnem, mert ugye én vagyok a vezető, nekem mindig mindent tudnom kell
mindenkiről és egyben kell tartanom a bandát, úgyhogy szépen most azonnal
felhívod a céget, és beszámolót tartasz! – nyújtotta felém a telefont, de nem
vettem el tőle.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi srácok, minden rendben van! – feleltem halál
nyugodtan, miközben kezeimet védelmezően magam elé emeltem, és láttam az
arcukon a meglepődöttséget. Gondolom arra számítottak, hogy ismét kibukok, és
elsírom, hogy mi bánt, de eszem ágában sem volt ilyet tenni. Az tény, hogy
ötünk közül mindig is én voltam a legérzékenyebb és hogy minden ilyen
alkalomkor ők vigasztaltak meg, de ez a nap kivétel volt. Ez volt az a
pillanat, amikor elértem arra a szintre, hogy lelkileg megerősödtem, legalábbis
eggyel magasabb szintre jutottam, és már nem akartam minden bajomat velük
megbeszélni, legalábbis ezt az egyet nem. Nem tudom, hogy ez a jövőben is így
lesz-e, de ez akkor is kivétel marad.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te bűzlesz az alkohol és a cigi szagtól! – állapította meg
Key, miután közel hajolt az arcomhoz, majd fintorodva hátrébb lépett egyet –
Mégis mi a jó istent műveltélt? Nagyon remélem, hogy nem te nyúltál ilyen
dolgokhoz! Mondd, hogy nem! Ugye nem? Inkább érezném rajtad más bűzét, de
mondd, hogy nem te nyúltál rossz dolgokhoz!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- De, igen, én voltam! – kezdett kicsit idegesíteni ez az
aggodalmaskodás, főleg azután, hogy teljesen izgalomba jöttem attól az
ötletemtől, hogyan akarom leleplezni Heechult. Tudtam, hogy megbántom ezzel a
durvaságommal, de majd utólag bocsánatot kérek – Nem halaszthatnánk ezt a
beszélgetést egy kicsit későbbre? Nekem beszédem van Minhoval! – mutattam rá,
mire mindenkire még jobban kiült a csodálkozás. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- V-velem? Mégis minek? – felvont szemöldökkel nézett rám,
és láttam rajta, semmi kedve ehhez az egészhez, de még mielőtt tiltakozni
próbálhatott volna, karon ragadtam, és elkezdtem húzni a szobám felé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elhaladva Key mellett láttam a döbbenetet és a szomorúságot
a szemében, és megsajnáltam. Bizonyára azt hitte, hogy Minhoval le akarok
feküdni, és valószínűleg azt várta, hogy majd az ő karjaiba fogok borulni, de
most az egyszer nem tehettem ezt. De nem tudtam elmenni mellette anélkül, hogy
ne öleltem volna meg. Gyorsan magamhoz szorítottam, és miután a fülébe súgtam
egy „szeretlek” szót, elengedtem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jó éjt, srácok! – kiáltottam vissza az ajtóból, majd
becsuktam magunk mögött, és az ágyon ülő Minhora néztem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Segítened kell! – foglaltam mellette helyet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekem? Miért pont nekem? Tudod jól, hogy most rohadtul nem
akarok a közeledben lenni! És ugye tisztában vagy azzal, hogy most jogom lenne
téged jól pofán rúgni, és sírva elrohanni azért, amiért az előbb megölelted
Keyt?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom, de ez most nagyon fontos… Nincs senki, akinek
elmondhatnám, mert csak te tudsz erről. Úgyhogy kérlek, tartsd a szád, miután
elmondtam! – meg sem vártam, hogy reagáljon, már folytattam is – Láttam
Heechult egy másik sráccal smárolni!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tessééééééék? – nézett rám hüledezve, szemei pedig tágra
nyíltak. Szemlátomás szerint őt is meglepte ez az apró hír.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jól hallottad. Heechul megcsalta Keyt és úgy vélem, nem ez
volt az első és az utolsó alkalom!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát ez… erre nem számítottam. Nagyon bírom Keyt annak
ellenére, hogy ti ketten… De ennek most valamilyen szinten örülök. – vallotta
be őszintén, amin meg kellett volna lepődnöm, de tőle sosem vártam mást. Mindig
a szemembe mondta azt, amit gondolt, de sosem vettem magamra, hisz kevés az
olyan ember, az olyan barát, aki tényleg mindent nyíltan elmond. – Csak azt nem
értem, hogy mégis miért kéne nekem segítenem?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te mondtad, hogy szeretsz, nem? Te mondtad, hogy boldognak
akarsz látni, és te mondtad, hogy tudod, hogy ezt a boldogságot nem tudod
megadni nekem. Hát most itt a lehetőség! Ha lesz bizonyítékom arról, hogy
megcsalja, amit majd Heechul orra alá dörgölhetek, akkor esély nyílik arra,
hogy Key-vel együtt lehetünk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, valóban ezt mondtam, de ez alatt azt is értettem,
hogy nem akarom, hogy Key-vel legyél boldog. – válaszolta, majd egy sóhajtás
után folytatta – De ha Heechul megcsalja, és Key téged szeret, akkor ezek
szerint ők nem szeretik egymást. Akkor minek vannak együtt? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Na, épp ez az, amit én sem tudok, és ezt akarom majd
valahogy megtudni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jong, szerinted ez nem veszélyes? Elvégre is nem a mi
dolgunk, hogy mit titkolnak előlünk. Ki tudja, lehet olyan áll a háttérben,
amiről jobb nem tudni, ami… talán az életébe is kerülhet annak, aki tudomást
szerez róla…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak Heechul titkol, különben Key már rég otthagyta volna,
és ez azt jelenti, hogy ő is veszélyben van.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ajj, Jonghyun, annyira nem örülök, hogy ezt elárultad
nekem. Nem tudom, hogy segítsek-e neked, mert én nem akarok ebbe belefolyni.
Nem azért, mert attól félek, hogy fájni fog a boldogságotok, hanem azért, mert
nem akarlak elveszíteni, mert azt nem tudnám elviselni, ha valami bajod esne. A
legjobb az lenne, ha hagynád, hogy ők ketten intézzék el azt, amit titkolnak,
nekünk ehhez semmi közünk, elvégre is, ha érintene minket, tudnánk róla, nem? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam, mit reagálhatnék erre, hisz teljesen megértettem
a helyzetét. Az ő helyében én is aggódnék azért, hogy azt, akit szeretek, akár
egy pillanat alatt elragadhat a halál. Bár nem tudtam, mi lehet kettejük között
ez az egész, de nem zártam ki a halál gondolatát sem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez a te döntésed, Minho. Ha nem akarod, nem kell, nem
erőltetem, akkor megoldom másképp. De reggelig mindenképp hozd meg a döntésed,
mert ezzel nem akarok sokáig várakozni! </div>
<span style="color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-47239535719378466512013-07-04T07:32:00.004-07:002013-07-04T07:32:57.334-07:0014. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
A széllel versenyt futva szeltem keresztül Szöul utcáit. A
Nap ragyogóan sütött odafent az égen, melegsége gyengéden simított végig
fedetlen bőrömön. Az emberek nevetgélve sétáltak barátaikkal, családjukkal,
párjukkal. Mindenki és minden olyan boldognak tűnt, és ez kikészített. Hirtelen
dühösnek és elveszettnek éreztem magam. Felüvöltöttem a bennem tomboló
fájdalomtól; egy keserves, mégis rémisztő kiáltás szakadt ki belőlem, majd a
járókelőket félrelökve az utamból rohantam tovább. Durván löktem el őket, mire
a mosoly leolvadt arcukról, és hangosan kiabáltak utánam, de nem érdekelt. Jól
esett, hogy fájdalmat okozhatok másoknak, ahogy velem tették. Jelen pillanatban
az sem érdekelt, hogy a holnapi újságok címlapján szerepelni fogok egy nem túl
barátságos szöveggel, amit majd természetesen meg kell magyaráznom. Most csak
azt akartam, hogy a bőröm alatt lüktető, maró érzéstől valahogy megszabaduljak.
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 336.75pt;">
<span style="mso-tab-count: 1;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
Nem emlékszem pontosan, hogy mikor vettem egy üveg vodkát
meg egy doboz cigit, és az se rémlik, hogy mikor értem a törzshelyemre, de ott
voltam. Mélyet szívtam az égő méregből, sokáig bent tartottam és csak azután
fújtam ki a füstöt, mely pillanatok alatt szertefoszlott, eggyé vált a levegővel.
Arra gondoltam, bár így szűnnének meg az én problémáim is, bár ilyen könnyű
lenne minden. Ezután meghúztam az üveget, és néhány másodpercig hagytam, hogy a
lángoló érzés szétáradjon bennem, majd ismét beleszívtam a dohányba. Kábultan
ültem a földön, szemeim mereven meredtek a messzeségbe, és szinte már gépiesen
emeltem a számhoz felváltva a két bűnöst. Mintha csak egy robot lettem volna.
Egész életemben megtagadtam az ilyen káros és önpusztító dolgokat, de most
szükségem volt rájuk. Örültem, hogy akad valami, amivel el tudom nyomni az
érzéseimet, amitől – ha csak egy kis időre is – de nem kell szenvednem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azon gondolkoztam, vajon mit kéne tennem? Vajon Key
hazudott? Azt mondta, szeret, lefeküdtünk, most mégis eldobott. Mégis mikor
mondott igazat? Vajon mióta élek hazugságban? Mégis mióta ringatom magamat
álomba, mióta hitegetem, hogy minden rendben lesz, hogy minden jól van így?
Mióta hiszek a Reményben, ami sosem létezett? Mégis hogyan tudott a Fájdalom
észrevétlenül a közelembe osonni, majd bekebelezni? Mióta lettem teljesen
megszállott? Becsaptam magam, amikor azt képzeltem, hogy Key szeret? Ha minden
hazugság volt, ha minden csak egy hallucináció, akkor mi a valóság? És mégis
miért érzem még mindig azt, hogy nem vagyok egyedül, hogy Key sosem enged el?
Talán őrült lennék?<br />
<br />
Igen. Őrült vagyok. Őrülten szerelmes egy olyasvalakibe, aki átvert, aki
kihasznált, akit ezek után gyűlölnöm kéne, mégis, inkább csak még jobban
szeretek. Tényleg őrült vagyok. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan sötétedni kezdett, én pedig jobbnak láttam, ha
hazafelé veszem az irányt, hisz a többiek bizonyára már keresnek. Abba bele sem
akartam gondolni, hogy mit fogok azért kapni, amiért nem mentem be a délutáni
próbára, hogyan merészeltem minden szó nélkül köddé válni. De most ez érdekelt
a legkevésbé. Most inkább azt kellett megoldanom, hogyan jussak épségben haza,
ugyanis az a 2 liter vodka megtette a hatását: homályosan láttam, és képtelen
voltam egyenesen menni. De legalább nem törődtem azzal, hogy mi van velem és
Keyvel, és nem éreztem semmiféle fájdalmat, csupán csak a tompaságot. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Óvatosan a fal mentén kerestem kapaszkodót, és jutottam el a
lifthez, amibe aztán beszálltam és remegő kezekkel nyomtam meg a földszintre
vivő gombot.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az megint csak kiesett, hogyan értem ki észrevétlenül az
épületből, de sikerült, és ugyanazt a taktikát alkalmazva, amit eddig, gyorsan
szedtem a lábaimat, hogy mielőbb messzebb kerüljek erről az ismerős környékről.
Örültem annak, hogy volt annyi eszem, hogy egy pulcsit hoztam magammal, így a
kapucni legalább valamennyire takart.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezer évnek tűnt, mire az utca végére értem, és befordultam a
sarkon. Nekidőltem a falnak, hogy kifújjam magam, és az égre néztem. Valahogy
sokkal feketébb volt, mint azt hittem, így megállapítottam, hogy valószínűleg
már éjfél is elmúlt. És valóban: ahogy körbepillantottam az utcán, alig akadt
egy-két lélek. Ez nyugalommal töltött el, ugyanakkor idegessé is váltam amiatt,
hogy a srácok ne kezdjenek el kerestetni a rendőrséggel. Elképzelhető, hogy már
százezerszer hívtak fel telefonon, de az igazság az, hogy azt nem hoztam
magammal, mert nem akartam, hogy zaklassanak. Így hát fogtam magam, és újból
útra keltem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azonban alig tehettem meg újabb néhány métert, amikor is egy
ismerős alakot pillantottam meg a túloldalon. Normál esetben elhúztam volna a
csíkot, de most megálltam és döbbenten néztem az illetőt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Heechul épp kiszállt az autójából, és egy szőke, rövid hajú,
sötétszínű pólós sráchoz lépett, akit nem pacsizással, vagy baráti öleléssel
üdvözölt, hanem egy szenvedélyes csókkal. Bármennyire is voltam ittas
állapotban, egyből kijózanodtam, és elbújtam az egyik autó mögé. Az utcán
rajtuk és rajtam kívül senki nem volt, így nem zavartatták magukat. Heechul
erősen markolt bele az illető fenekébe, aki nevetve túrt bele Hee hajába. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kavarogni kezdtek bennem az érzések és minden tisztulni
látszott. Nem hazudott Key, amikor azt mondta, szeret, soha nem hazudott nekem.
Ha így lett volna, akkor Heechul most nem csalná meg. De akkor mi ez az egész?
Ha Heechul annyira azt akarja, hogy távol maradjak Keytől, miért lép félre? És
vajon Key tud erről? Ha igen, akkor miért nem szakít vele, de ha nem, akkor
elmondjam neki? És ha engem szeret, akkor miért nem képes velem lenni? Ez
eléggé zavaros. Talán nem velem van a baj, hanem az ő kapcsolatukkal? Talán
amit mindenki lát, az álca, talán a kettejük szerelme nem is az, aminek
mutatják? De akkor mit titkolnak, ha egyáltalán titkolnak valamit? Mégis mi a jó
büdös franc folyik itt?</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-56036371120424863592013-07-01T08:06:00.003-07:002013-07-01T08:06:54.172-07:0013. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:DoNotOptimizeForBrowser/>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
*KEY POV*<br /><div class="MsoNormal">
Amint becsuktam magam mögött az ajtót, szememből záporozni kezdtek a könnycseppek.
Arcomat kezeimbe temetve csúsztam le a földre, és hagytam, hogy a fájdalom újra
átjárja testemet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Hazugság!”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez az egy szó vert visszhangot a fejemben, melytől
pillanatok alatt zsibbadni és lüktetni kezdett a halántékom. Szívem iszonyatos kínnal
dübörgött mellkasomban, miközben azt üvöltötte, hogy mekkora idióta vagyok.
Átkoztam magam, amiért ezt mondtam, amiért ellöktem magamtól… ismét. El se
tudtam képzelni, mekkora fájdalmat okozhattam neki, mekkora lyukat égethettem
szívébe. Jonghyun szeretett, odaadta magát nekem, én pedig kihasználtam. Adtam
neki egy cseppnyi reményt, és ezt újból el is vettem. Durva voltam vele, holott
nem ezt érdemli, hisz nem ártott nekem semmit. És mindez talán nem is lenne
baj, ha ezek után gyűlölne, de nem fog! Azonban bármennyire is tudom, hogy
rosszat tettem, így volt jó.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem akkor rontottam el, amikor hidegen közöltem vele, hogy
csak egy alkalomra kellett, és amivel szinte kijelentettem, hogy az érzései
csupán megjátszottak, nem. Akkor vétkeztem, amikor nem bírtam magam megfékezni
és megcsókoltam. Ha nem teszem meg, ha akkor leállok, most nem lenne ez. Inkább
reménykedjen, és éljen tévhitben, minthogy szenvedjen és feladjon mindent.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Önző voltam. Akkor csak az számított, csak az volt a fontos,
hogy nekem jó legyen. Azzal nem törődtem, hogy ő mit fog gondolni, mit fog
érezni. Én egyszerűen csak szeretetet akartam, melyre már oly régóta vártam.
Tudtam, hogy Jonghyun meg tudja nekem adni azt, amire szükségem van, de azzal
nem foglalkoztam, hogy ezután ő azt fogja hinni, végre minden rendben. Hülye
voltam, önző és szívtelen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bár minden olyan egyszerű lenne, ahogy Jonghyun hiszi… Bár
olyan könnyen szerethetném, mint ő engem. Nem arról van szó, hogy nem szeretem,
mert mindennél jobban vágyom rá, mert most már tudom, hogy ő az életem és vele
akarok lenni, hanem arról, hogy tilos szeretnem. Nem szabad, nem engedhetem,
nem lehet és kész! <br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
Bizonyára sokan úgy gondolnák, hogyha szeretjük egymást, ne
foglalkozzak Heechullal, hagyjam el még akkor is, ha szenvedni fog utána, de ez
nem jó ötlet. Amikor összejöttünk, még minden tökéletes volt, szerettem őt, és
ő is szeretett engem, jól éreztük magunkat, boldogok voltunk, éltük az
életünket. Aztán hirtelen, egyik napról a másikra minden megváltozott. Durván
viselkedett velem, már nem ébresztett csókokkal, már nem hívott fel napközben
azért, hogy elmondja, hiányzom neki, és esténként sem simogatott addig, amíg
álomba nem merültem. Érzéketlenné vált. Csak a testem kellett neki, amit akkor
vett elő, amikor neki jól esett, és egyáltalán nem érdekelte, hogy én mit
gondolok erről. Próbáltam szóvá tenni a dolgot, próbáltam kideríteni, miért
csinálja ezt, de erre csak nekem esett, és megfenyegetett, hogyha szakítani
merek, ha bárkinek is beszélek arról, hogy mi folyik köztünk, akkor nagyon
megjárom. Én pedig kénytelen voltam belemenni ebbe a játékába. <br />
<br />
És valamikor ekkor „menekültem” Jonghyunhoz. Valamikor ez időtájt vontam őt is
bele ebbe a játszmába, hogy el bírjam viselni a kegyetlenségét. Aztán amikor
Jong készségesen bekebelezett a szeretetével, már nem volt visszaút. És amikor
Heechul tudomást szerzett arról, hogy keresem a kiutat, még inkább szorított a
pórázon. Ismét megfenyegetett, hogyha elhagyom, tönkreteszi Jonghyunt, bántani
fog mindenkit, akit ismerek, azokkal fog kiszúrni, akik a legkevésbé érdemlik
meg…. Csak azért löktem el és lököm el újra és újra magamtól, hogy valahogy
kiszálljon ebből a körhintából.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az igazság az, hogy félek tőle, sőt! Egyenesen rettegek! Eddig
Jong szeretetével pótoltam az övét, s így valamivel elviselhetőbb volt minden,
de most már kevés. Már nem elég. Már semmit sem ér. Már nem szeretem, már
undorodom tőle, egyszerűen a hányinger kerülget, amikor hozzámér, vagy akárcsak
rám néz, már a neve hallatán okádnom kell. És nem tudom, meddig bírok így élni,
meddig vagyok képes ezt elviselni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Tehetetlen vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Csak azt tudom, hogy folytatnom kell tovább ezt a kegyetlen játékot, és
reménykedni, hogy netán egyszer vége lesz. Engednem kell, hogy újra és újra kihasználjon,
hogy minden alkalommal bemocskoljon és megsebezzen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De belegondolva abba, hogy mit teszek Jonghyunnal, talán meg
is érdemlem. Talán ha sikerül elfelejtenem őt, ha sikerül vele megutáltatnom
magamat, akkor én is meg tudok szabadulni Heechultól…. Talán…<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
*JONGHYUN POV*<br />
Miután becsukta az ajtót előttem, még percekig álltam ott. Képtelen voltam
felfogni, hogy mi történt, hogy az egész csak egy hazugság volt. Fejemben ott
sipákolt a vészjelző, és szinte tompának éreztem magam. Minden érzékem elhalt,
csupán csak a mérhetetlen fájdalmat éreztem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kezemből kiesett a rózsa, melynek szirmai szerteszét
hullottak a padlón, s mely tompa puffanással ért földet. Karom élettelenül
hullt testem mellé, lábaim szinte maguktól kezdtek hátrálni. Hallottam, ahogy
az ajtó túloldalán Key felzokog, de érzékszerveim annyira megbolondultak, hogy
sírása úgy tűnt, mintha sátáni kacaj lenne. Szemeim előtt szinte láttam ördögi
és győzelemittas arcát. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen megfordultam, és futásnak eredtem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az egészben az volt a legszebb, hogy bár kihasznált,
eldobott, nem tudtam gyűlölni, nem voltam dühös és nem haragudtam rá. Valahol belül
éreztem, hogy ebben is Heechul keze van, hogy csak emiatt mondta ezt… <span style="mso-spacerun: yes;"></span>De mi van, ha ezt eddig csak azért gondoltam
így, hogy becsapjam magam, hogy ne fájjon a valóság?</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-48006678111750079242013-06-29T09:31:00.000-07:002013-06-29T09:31:35.895-07:0012. fejezet<div class="MsoNormal">
Másnap reggel, amikor felkeltem, Key nem volt mellettem. Lassan
felültem, és körbenéztem, de sehol sem láttam. Az idegesség pillanatok alatt
eluralkodott rajtam, és az első gondolatom az volt, hogy ez csak egy újabb álom
volt, de mikor végignéztem magamon, tudtam, hogy a tegnap éjjel történtek
nagyon is valóságosak. Másodjára azt gondoltam, hogy ennyi volt, csak egy
éjszakára kellettem, és most elhagyott, de még mielőtt kétségbe estem volna,
rájöttem, nincs miért aggodalmaskodnom. Key nem olyan, hogy csak így simán
kihasználna másokat. Ő igenis törődik mások érzéseivel, és nem áll szándékában
összetörni a szíveket. Valószínűleg azért nincs itt, mert Heechulhoz ment, hogy
közölje, kettejük között örökre vége mindennek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Erre a gondolatra széles mosoly húzódott a számra. Key és én
végre boldogok leszünk… együtt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i> „Vesztettél Heechul. A
játszmának ezennel vége”</i> – gondoltam.<br />
<br /> Kipattantam az ágyból, magamra tekertem a takarót, és miután összeszedegettem
az eldobált ruháimat, gyorsan átrohantam a saját szobámba. Egy rövid zuhany
után magamra kaptam egy farmernadrágot és egy egyszerű kék pólót, majd a
konyhába mentem, hogy egyek valamit. Ugyanaz a látvány fogadott, mint minden
reggel: Taemin müzlit evett, Onew újságot olvasott, Minho pedig fürödni ment.
Mikor megpillantottam őt, összeszorult a szívem: mégis hogyan fog reagálni, ha
megtudja, hogy Keyvel együtt vagyunk? Ebből az egész helyzetből mindenképp ő
került volna ki rosszul – leszámítva Hee-t, de az ő kudarcának örültem. Azonban
nem akartam ezzel foglalkozni. Most, hogy az arcomon levakarhatatlan mosoly
ült, és a szívem is tele volt túlcsorduló boldogsággal, és mindezt nem csak
megjátszottam, nem akartam a gondokkal foglalkozni. Egyszer én is élvezhetem az
életet, nem? Minho különben is tudja, hogy kettőnknek sosem fog menni. Valahogy
majd csak túl fogja tenni magát, nem igaz?<br />
<br />
- Mi ez a jókedv? – kérdezte Onew, ami visszazökkentett a valóságba. Épphogy
csak rám pillantott, szemei máris újból a sorok között cikáztak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ááh, semmi érdekes - legyintettem, és leültem egy almával
a kezemben – Ma mikorra kell menni dolgozni?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak délutánra, a menedzserünknek valami fontos dolga
akadt. De lehet, hogy csak az utóbbi napok kiváló teljesítményéért adott egy
kis pihenőt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Remek! – csaptam össze a tenyeremet, majd felálltam az
asztaltól – Akkor én bemegyek a városba és veszek Keynek egy kis ajándékot –
vigyorogtam. Odaálltam Taemin mellé, a kanalat belemerítettem a müzlis tálba,
majd odahajoltam és bekaptam a falatot – Hé, Csipkerózsika, ne aludj! –
kócoltam össze a haját, és kiléptem az ajtón.<br />
<br />
- Jól láttam, hogy te Key szo…? – kérdezte kómásan, de a leader közbevágott.<br />
<br />
- Igen, és azóta kijelentette, hogy ajándékot is vesz neki… Le vagy maradva,
fiam! És még mielőtt megkérdeznéd: igen, úgy néz ki, összejöttek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Délután volt, amikor egy szál rózsával a kezemben
visszatértem. A többiek sehol nem voltak, ami alapján arra következtettem, hogy
vagy elmentek már vagy készülődnek, de miután az egyik szobából egy csattanás
és egy kiáltás hallatszott, tudtam, még itt vannak. Gyorsan odasiettem Key
szobájához, majd bekopogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A szívem majd kiugrott a helyéről az izgalomtól. Úgy éreztem
magam, mint egy kamasz fiú, aki első szerelméhez megy. Bár nem voltam tinédzser,
elmondhatom, Key volt a legelső igaz szerelmem. Voltak már futóbb kapcsolataim,
de senkit sem szerettem úgy, mint őt. <br />
<br /> Az ajtó néhány pillanattal később kinyílt, én pedig egyből nyújtottam felé a
virágot, miközben rá mosolyogtam. <br />
<br />
- Szia, édesem, ezt a rózsát neked hoztam – mondtam pirulva, és felé hajoltam,
hogy megcsókolhassam és magamhoz ölelhessem, de ő tenyerét mellkasomra nyomva, megállított.
Felvont szemöldökkel nézett rám, arcára kiült a meglepődöttség.<br />
<br />
- Ez… micsoda? – mutatott a kezemben lévő növényre, és egy fintorral az arcán
végigmérte amazt.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Hangja tisztára ellenszenvesnek tűnt; a hirtelen ért
döbbenettől és a félelemtől, hogy újra magányos leszek, még levegőt is
elfelejtettem venni. Megállt bennem az ütő, ahogy jeges tekintetét az enyémbe
véste. Agyam mintha kikapcsolt volna, szinte teljesen ledermedtem. <br />
<br />
- Hogyhogy micsoda? – hangomat alig hallottam, olyan távolinak tűnt, mintha nem
is én irányítottam volna magamat. - Neked a tegnapi nem jelentett semmit?<br />
<br />
- Lefeküdtünk… na és? Ez nem jelenti azt, hogy együtt vagyunk. Ez csak egy
egyszeri alkalom volt! – mondta közömbösen, én pedig éreztem, hogy a fájdalom
újból beszivárog a bőröm alá. Úgy látszik, sosem fogok tőle megszabadulni. <br />
<br />
- De én… én azt hittem, hogy… hogy te is… hogy mi ketten…<br />
<br />
- Jézusom, Jong! – szakított félbe - Megkaptad, amit akartál, nem? Akkor mégis
mi kell még? – kérdezte, és meg sem várva a válaszomat, becsukta előttem az
ajtót. </div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-74353498341022263012013-06-22T11:25:00.000-07:002013-06-22T11:28:05.272-07:0011. fejezet (+18)<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
A következő napok villámgyorsan és eseménytelenül teltek el,
ám számomra mégis úgy tűnt, mintha már évek múltak volna el. Úgy éreztem, a
napok ismétlik önmagukat, hogy az idő vasfogai egy helyben ácsorognak, én pedig
megfagytam. A srácokkal interjúkra, fotózásokra jártunk, és minden erőnket
beleadva gyakoroltunk a próbákon, ám én mindezt nem érzékeltem. Teljesen
megszűnt számomra a külvilág, egyedül csak a bennem uralkodó fájdalomra tudtam
koncentrálni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Nem szeretlek”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez a két szó azóta ott villogott a fejemben, amióta Key
kimondta. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy a kínzó fájdalom lesz
életem végéig a hű társam. Meg se próbáltam kiűzni őt a testemből, a szívemből,
mert tudtam, hiábavaló lenne…</div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br />
*<br />
<br />
</i>Épp Key szobája előtt mentem el, amikor a tulajdonosa is kilépett. Kis
híján megint majdnem összeütköztünk, de most lendületből kikerültem, ám ő
gyorsan elém ugrott, és megakadályozott ebben.<br />
<br />
- Sajnálom – mondta hirtelen, és meg sem várva, hogy válaszoljak, folytatta –
Tudom, hogy a lelkedbe tapostam, és hogy most rettenetesen gyűlölsz, de kérlek,
ettől még ne kerülgess! Egy bandában vagyunk, és barátok, ezt ne felejtsd el!<br />
<br />
- A lelkembe tapostál?! – szinte visítva üvöltöttem rá – Az nem kifejezés!
Saját magamat ajánlottam fel, az egész testemet mindenemmel együtt, és te megtagadtad!
Ezek után azt hiszem elfogadható, ha egy ideig nem nagyon akarlak látni!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Fogalmam sincs, miért kiáltoztam vele, mert egyáltalán nem
voltam rá dühös. Inkább csak elkeseredett. De jól esett mindezt kiadni
magamból.<br />
<br />
- Tudom, az istenért is, tudom, de nem tehettem mást! Annyira rossz nézni,
ahogy szenvedsz.<br />
<br />
- Mégis mit vártál? Hogy majd csak úgy hipp-hopp túlteszem magam rajtad, hogy
képes leszek semleges pofát vágni az egészhez és boldognak mutatkozni, amikor
legbelül már romokban heverek?! Tudod, mit jelentettél számomra? Csak boldog
akartam lenni veled, de eldobtál…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem tudtam befejezni a mondandómat, mert hirtelen megragadta
a karomat, és berántott a szobájába. Egy mozdulattal kulcsra zárta az ajtót, és
ugyanazzal a lendülettel a falnak lökött, majd vadul ajkaimra mart. Kezeivel
átkarolta derekamat, testét teljesen az enyémnek dörgölte. Szemeim tágra
nyíltak a döbbenettől, még levegőt is elfelejtettem venni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pár másodperccel később hátrébb húzódott, és a válaszomra
várt. Kerültem a tekintetét, mert tudtam, ha elmerülök a barna mélységben, az
végzetes lesz. Ha nemet mondok, akkor itt és most vége, ő pedig örökre békén
hagy. Ha viszont igennel felelek, folytatjuk tovább, és utána még nagyobb
gyötrelemmel kell szembenéznem. Ha visszacsókolok, elkövetem életem
legeslegnagyobb hibáját.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem szabad a szemébe
néznem, nem szabad, nem szabad, nem, nem, n…</i>”<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
Belenéztem.<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
Ragyogó szemei vágyakozva fürkészték arcomat, és szinte
beléjük volt égetve, hogy azt várja, igent mondjak. Teljesen kábulatba estem,
szeme csillogása rabul ejtett. A levegő nem jutott el a tüdőmig az izgalomtól.
Erre várok már évek óta, s most végre megkaphatom. Ha elutasítom, ha
megtagadom, az lesz a vétek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a fájdalom, az üresség
eltávozik belőlem, egyszerűen elpárolog, s helyét valami kimondhatatlanul jó
érzés veszi át. Megszűnt bennem minden gond és kétely, testem felszabadult,
szívem táncra perdült, lelkem szárnyra kapott. A boldogság ott csordogált
ereimben, kisöpörte a mérget, a kínt, mely eddig fogságban tartott. Mintha
újjászülettem volna. Az öröm összegyűrte a gyötrelmet, s egy mozdulattal
kidobta belőlem, mint ahogy egy poros szőnyeget szokás.<br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
Átkaroltam Key nyakát, ő pedig még szorosabban szorított
magához. Lassan az ágy felé kezdtünk hátrálni, s mire odaértünk, már csak egy
alsónadrág volt rajtunk. Rálökött az ágyra, majd fölém magasodott és újra
megcsókolt. Ujjai gyengéden cirógatták oldalamat, miközben nyakába
csimpaszkodva nem engedtem, hogy elszakadjon tőlem. Hirtelen azonban elváltak
ajkaink, és lefelé véve az irányt, apró csókokkal borította el felsőtestemet.
Nagyokat sóhajtoztam alatta, majd mikor mellbimbómba harapott, felnyögtem.
Kezeim görcsösen rángatóztak, amikor puha és forró ajkai bőrömhöz értek. Körmeimmel
a paplant markolásztam, szemeimet összeszorítva dobáltam jobbra-balra a fejemet.
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kínzó lassúsággal haladt egyre lejjebb, s ugyanolyan nyugalommal
húzta le rólam a bokszeremet. Élvezte, hogy vergődöm alatta, hogy minden
érintésétől kiráz a hideg és levegőért kapkodok. Miután magáról is leszenvedte
az utolsó ruhadarabot, újra felmászott hozzám egy csókra. Lágyan körbeölelte a
derekamat, és a hasamra fordított. Már annyira ellágyultam tőle, hogy képtelen
voltam önálló mozdulatra. Csak feküdtem alatta, és hagytam, hogy birtokba vegye
a testemet, ahogy a szívemet, melyet már régóta ő uralt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Valahol legbelül még halványan érzékeltem, ahogy egy riasztó
eszeveszett vészvillogásba kezd, majd végül ez is teljesen elhalt, amint valami
szürke köd elhatalmasodott minden érzékemen.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Key valahonnan elővarázsolt egy síkosító gélt, amiből az egyik
ujjára nyomott egy keveset és belém hatolt. Felüvöltöttem a kellemetlen
érzéstől, és hisztérikus zokogásba kezdtem. Testem rángatózni kezdett a
fájdalomtól, és próbáltam kezeimmel hátranyúlni, hogy ellökjem magamtól Keyt,
de ő nyugtatásként puszikkal halmozta el a hátamat, s halkan csitítgatni
kezdett. Eszébe sem jutott, hogy megkérdezze, akarom-e, hogy abbahagyja, úgyis
tudta, hogy a válaszom nem lenne.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Néhány perccel később már csillapodott zilálásom, amikor is
Key hirtelen a másik ujját is belém dugta. Ismét felordítottam, könnyeim még
inkább patakzani kezdett, s a fájdalomtól elterültem az ágyon. Nyöszörögtem,
összeszorított fogakkal próbáltam ellenállni a fájdalomnak, miközben nagy
kortyokban nyeltem le a levegőt. Key továbbra sem állt meg; számomra ismeretlen
szavakat kezdett suttogni, legalábbis én képtelen voltam őket értelmezni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A következő pillanatban Key már úgy érezte, elég tág vagyok,
így ujjait magával váltotta fel. Mondanom sem kell, számat megint csak kiáltás
hagyta el, ám amint lassú mozgásba kezdett, már kéjesen nyögdécseltem alatta. Csípője
egyre ütemesebb tempóban dolgozott, én pedig szinte már csillagokat láttam az
élvezettől. Izzadtam, a levegő szinte forrt körülöttünk, testünk hevesen simult
egymáshoz, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ez életem legszebb napja,
és hogy ezek után minden rendben lesz. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olyan gyengéden bánt velem, annyira óvatosan és
szeretetteljesen, hogy nem tudtam elképzelni, hogy nem szeret. Muszáj
hazugságnak lennie! Ha valóban gyűlölne, miért tartanánk most itt?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem sokkal később egyszerre sikítottunk fel a gyönyörtől,
majd zilálva egymás karjaiba rogytunk. Fejemet mellkasára hajtottam, és
hallgattam szíve eszeveszett dobogását, ő pedig átölelt, és karomat simogatta.<br />
<br />
- Szeretlek… - suttogtam alig hallhatóan, és éreztem, ahogy elmosolyodik,
azonban már nem hallottam, mit válaszolt, mert azonnal elnyomott az álom.</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-9304707905807319392013-06-19T11:40:00.000-07:002013-06-19T11:40:12.687-07:0010. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
*KEY POV*<br />
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, sietősen végigmentem a folyosón, majd a
végén befordultam, és nekidőltem a falnak. Kezeimmel beletúrtam a hajamba, miközben
mélyeket lélegeztem, majd végigcsúszva a fal mentén, sírni kezdtem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Akkora hülye vagy, Key! Hazudtál neki! Hazudtál, minden
egyes szavad hazugság volt! Jonghyun nem ezt érdemli! Ha lehet, még jobban
összetörted a szívét, hát ezt akartad?! Remélem, most büszke vagy magadra!
Miért nem vallottad be neki, hogy mit érzel, miért nem mondtad el az igazat? Vagy
ha már hazudtál, miért nem tudtad volna ezt kíméletesebben közölni? Barom vagy,
egy hatalmas barom! El kell neki mondanod, hogy véget érjen ez a szörnyű
rémálom, mert másképp nem lesz vége! Úgyhogy most szépen állj fel, töröld le a
könnyeidet, és mondd meg neki, hogy szereted! – kiabálta a mellkasomban a
szívem, de nem hallgattam rá.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Így lesz a legjobb, még ha fáj is. Egyszer el fog múlni,
hamarosan ki fog égni mindkettőben ez az érzés, s addigra mindketten belátjuk,
hogy helyesen döntöttünk, amikor megállítottuk szerelmünket. Ugye?<br />
<br />
Hazugság.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ez is csak egy szemenszedett hazugság!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Muszáj… Nem keverhetem bele Jongot, nem sodorhatom az
életét veszélybe, neki ehhez semmi köze… jobb lesz így… - mondtam ki
félhangosan, csakhogy elnyomjam szívem ordibálását és meggyőzzem magamat erről
az állításról, amiben annyira szerettem volna hinni…<br />
<br />
<br />
*JONGHYUN POV*<br />
Már órák óta az SM épületének tetején ültem, a törzshelyemen, amit senki sem
ismert és ahol nyugtom volt. Csak ültem a földön, és sírtam. Sírtam, mert nem
tudtam mi mást tenni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kavarogtak bennem az érzések: fájdalom, szánalom, szerelem,
gyűlölet…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Úgy látszik az, hogy a szívemet képes lettem volna odaadni
valakinek, hogy egy életen át tudtam volna szeretni, túl kevésnek bizonyult. Semmit
sem jelentett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csak tudnám, miért! Miért én? Miért ő? Miért mi?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miért bűn, ha az ember szerelmes? Manapság olyan kevés az
igaz, a hű, a megbízható kapcsolat, akkor mi, akik kivételek vagyunk, miért nem
lehetünk együtt? Ez nem ér! Ez igazságtalanság!<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Nem szeretlek…”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Újabb sírógörcs tört rám, testem keserves és meggyötört
rázkódásba kezdett. Felhúzott térdeim közé fúrtam fejemet, kezeimet pedig
füleimre tapasztottam abban reménykedve, hogy talán így nem fogom meghallani
Key kegyetlen szavait.<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Nem szeretlek…”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szívem ezer darabjaira törve hevert a stúdióban, amit már
azóta biztosan még ezer szilánkjaira tapostak. Mellkasomat mintha több tonnányi
súly nyomta volna; mintha valami ki akart volna törni. Ez a valami pedig a
fájdalom volt. Fogságban érezte magát odabent, és mindent megtett annak
érdekében, hogy kiszabadulhasson onnét, hogy aztán másokat is megfertőzzön
mérgével. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mégis mit kéne tennem? Nem szeret, a szemembe mondta, hogy
nem kellek neki. Ennyi, kész vége van. Ennek ellenére szívem mintha csak azt
súgta volna:<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> nem szeret, mert nem
szerethet…</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Badarság!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csak én keresem a hamis okokat, hogy ne veszítsem el a
reményt. Mi az, hogy nem szerethet? Mégis ki tiltja meg neki? Senki! Egyszerűen
nem szeret, és ezt el kell fogadnom…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
El kell engednem…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De valaki mondja már meg, hogy azt hogy kell? Mégis mit
jelent ez a szó? Mégis mit tegyek, hogy kitöröljem a fejemből az összes átélt
csodás pillanatot, a mosolyát, a nevetését, a szemeit, az arcát? Hogyan irtsam
ki őt az életemből? Hogyan végezzem ki a szívemet? Hisz ha megpróbálnék az
emlékeimtől megszabadulni, az olyan lenne, mintha olyasvalakire próbálnék meg
emlékezni, akit sosem ismertem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem fog menni. Képtelen vagyok rá….</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, ideje lesz
hazamennem. Beletöröltem könnyes szemeimet a pulóverem ujjába, majd megigazítva
összekócolt hajamat, lesétáltam azon a néhány lépcsőfokon egészen a liftig.
Amint becsukódott mögöttem az ajtaja, újra elfogott a sírhatnék, de ezennel
visszanyeltem őket. Szerettem volna meghalni, soha nem kívántam még jobban a
halált, mint ezen a napon. Már az öngyilkosság gondolata is megfordult a
fejemben, de tudtam, de túl gyáva lennék ahhoz, hogy megtegyem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A földszintre érve a liftajtó egy kattanás után kinyílt, én
pedig kiléptem. Nagy szerencsétlenségemre azonban nekiütköztem valakinek, aki
Key volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Oh, bocsi… - rebegtem. Már épp kerültem volna ki, amikor
is megfogta a csuklómat és visszarántott, aminek következtében én kibillentem
az egyensúlyomból, és kis híján neki estem. Arcunk szinte pár centire került
egymástól.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Néhány pillanatig csend uralkodott köztünk, amit végül ő
tört meg:</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jézusom, Jong, neked tiszta vörösek a szemeid! És be is
vannak dagadva! – a csodálkozástól elkerekedtek szemei, és még közelebb hajolt,
hogy jobban szemügyre vehesse a piros karikákat.<br />
<br />
- Key… - próbáltam elhúzódni tőle, ám hajthatatlan volt. Talán elfelejtette,
hogy mi történt órákkal ezelőtt vagy tényleg ennyire aggódik?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Te sírtál! – állapította meg, s hüledezve a szemeimbe
nézett – Ugye nem miattam? – arca fájdalmasan eltorzult, ahogy lassan
tudatosult benne, hogy mi is történt nem olyan rég, hogy eltaszított magától.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne most… - kértem fojtott hangon, majd hátrálni kezdtem. Meglepődtem,
hogy kezem milyen könnyen csúszott ki kezei közül. Azt vártam, hogy nem fog
elengedni, hogy magához ölel, s a fülembe súgja, hogy hibázott, hogy amit
mondott, csak egy hülye poén volt… De tudtam, mindez már csak a képzeletemben
fog megtörténni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hátat fordítottam neki, kapucnimat a fejemre húztam, s elindultam a
kijárat felé. Heechul jött velem szemben, és csaknem biztos voltam abban, hogy
látta a kis jelenetünket, de ez most egy cseppet sem érdekelt. Normális esetben
megijedtem volna, miközben érthetetlen magyarázkodásba kezdek, de most csak sietve
elsétáltam mellette, mert mielőbb ki akartam érni a friss levegőre, hogy senki
se lássa, ahogy szemeimből újra záporozni kezdenek a könnyek…</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-3182769376972481382013-06-17T01:15:00.000-07:002013-06-17T01:15:55.260-07:009. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Hangtalanul nyomtam le a kilincset, és léptem be abba a
szobába, ahol percekkel ezelőtt még Key gyönyörű és tökéletes hangja vert
visszhangot. Épp egy öt perces szünetet tartottak, ám Ő nem lépett le kávézni,
ahogy mindenki más. Magányra és csendre volt szüksége, ahol összeszedheti
magát, ahol rákészülhet a következő „énekórára”. Tudtam, mert én is ezt szoktam
csinálni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mereven, mint aki hipnózis alatt áll, bámult maga elé. Egyik
gondolat a másikba csapott át, olyan gyorsan váltogatták egymást, mint amikor
egy tornádó söpör át a városon. És az én szívem is ilyen sebességgel kalapált
mellkasomban. Nem tudtam, mi jár a fejében, de nem lehetett valami vidám, ha
arcizmai meg-megrándultak, s olyannyira elmélyedt gondolataiban, hogy észre sem
vette, hogy ott vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Néma percek teltek el, én meg csak álltam mögötte és néztem
őt. Sírni tudtam volna attól a gondolattól, hogy talán soha nem érinthetem meg,
soha nem simíthatok végig puha bőrén, soha nem túrhatok bele barna hajába, soha
nem csókolhatom meg mézédes ajkait… Nem, ez nem lehet! Nem lehet, hogy soha nem
lesz az enyém, nem!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Key hirtelen megrázta fejét, és hátrasimította haját.
Sóhajtott egy nagyot, majd finoman megpaskolta arcát, s miután megköszörülte a
torkát, énekelni kezdett. <br />
<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Átkozz el engem, engem, mert
elengedtelek, darabokra tört szívem, ne hagyj el engem…</i><br />
<br />
Nem bírtam megállni. Képtelen voltam uralkodni érzéseim felett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elgyengültem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tettem egy lépést előre; cipőm tompa puffanással csapódott a
talajhoz, ám a néma csendben ez is éles zajként hatott. Ijedten ugrott fel, s
fordult hátra. Arcára kiült a meglepetés, de még mielőtt bármit kérdezhetett
volna, már előtte álltam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem bírtam megakadályozni magamat. Eddig tartott az a kőfal,
melyet oly sokszor építettem már föl, s mely mindig úgy dőlt össze, mint egy
kártyavár, ha a közelébe voltam, bármennyire volt is masszív.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A nyakába borultam, és sírni kezdtem. Úgy szorítottam
magamhoz, mint egy kisgyermek a plüssmackóját, aki reszketve bújik a takarója
alá, amikor vihar dúl odakint az áthatolhatatlan sötétségben. Ujjaimmal hátába
martam, testemet minél szorosabban próbáltam az övéhez nyomni. Érezni akartam a
közelségét, érezni akartam, hogy velem van, hogy nem hagy el, hogy az enyém,
csak az enyém.<br />
<br />
-<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Ne hagyj újra egyedül, ordítok,
akarlak, őrülten akarlak</i>… – folytattam tovább a dalt, amit elkezdett.<br />
<br />
Key nem tudta, hogyan reagáljon a hirtelen érzelemkitörésemre. Csak sejtése
volt, hogy mi a bajom, hogy mi szomorított el ennyire. Tudta, ha most
készségesen visszaölel, az egy nagy hiba lesz. Ennek ellenére mégis megtette.
Kezeivel gyengéden karolta át a derekamat, majd simogatni kezdte hátamat.
Nyakát nyakhajlatomba fúrta, s néha egy-egy puszit adott vállamra, miközben
lassan jobbra-balra dülöngélt velem. Jól esett, hogy így törődik velem, és nem
dob el magától, ahogy kéne. Valahol legbelül úgy éreztem, neki is szüksége van
erre, valahol belül tudtam, hogy ő is szeret. Ha nem is olyan őrülten és
megszállottan, mint én, de szeret. <br />
<br />
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az ajkaid, melyek elhagytak engem, nem
szerethetnek, ne szeress engem, mert elhagytalak téged…</i> – énekelte a refrén
befejező részét.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem kérdezte, mi történt, szavak nélkül is megértett. Ő is
elgyengült, ahogy én tettem, de nem sokáig engedte meg magának. Hamar észbe
kapott, hogy bár most épp szünetet tartanak, akárki megláthat minket. De nem ez
volt az igazi ok, amiért finoman eltolt magától… Miattam tette, mert tudta,
minél tovább engedi, hogy többet kapjak belőle, annál nehezebben fogom tudni
kiverni a fejemből.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jong… – szólt lágyan, miközben kezeivel próbálta ellökni
magát tőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ne, Key, kérlek, ne… ne engedj el… - suttogtam fülébe, s
még szorosabban vontam magamhoz. Kezemmel görcsösen kapaszkodtam alkarjába,
miközben könnyeim megszaporodtak, s úgy csorogtak végig arcomon, mintha
dézsából öntenék. <br />
<br />
Nem! Nem dobhat el magától! Beleőrülök, ha nem lehet az enyém! Szeretem, az ég
szerelmére is, szeretem őt! Miért nehéz ez ennyire? Nem érdekel, ki mit mond,
nem érdekel, mennyire hülyeség, nem érdekel, hányan vetnek meg, nem érdekel, hogy
neki már van valakije, nem érdekel, semmi sem érdekel! Én akkor is szeretem, és
ezen semmi sem fog változtatni!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Én nem tudom az életemet nélküle elképzelni… nem…
képtelenség… ő az enyém… szeretem… kell nekem… kell nekem, mint virágnak a
napfény, mint kiszáradt talajnak a hűvös esővíz… Nélküle az életem üres és
hiábavaló… Én szeretem, de úgy látszik, ez túl kevés…. De hisz mit mondhatnék
még?</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Sajnálom, Jong, nagyo….<br />
<br />
- Szeretlek! – szakítottam félbe, s mélyen belenéztem mogyoróbarna szemeibe –
Szeretlek, érted? A fenébe is, szerelmes vagyok beléd! És tudom, hogy te is
szeretsz, valahol, legbelül! Miért nem vagy képes bevallani, miért olyan nehéz
ezt kimondanod? Ha szeretsz, akkor miért vagy azzal, aki semmit sem jelent?
Miért hagyod, hogy kihasználjanak….?<br />
<br />
- Oké, Jonghyun, elég legyen! – mondta keményen, s hangjában mintha
megbántottságot éreztem volna. Hirtelen ért ez a durvaság, szinte teljesen
ledermedtem – Nem szeretlek, és bármennyire is fáj, de meg kell értened! Én
Heechulhoz tartozom…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Elengedett.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Ölelő karjai elszakadtak testemtől. Védtelenné, sebezhetővé váltam, újra, és
úgy éreztem, most egy langyos fuvallattól is negyven fokos lázzal zuhannék az
ágyba. Kemény szavai villámcsapásként csapódtak belém, s a felismerés, a tudat,
hogy nem szeret, csak még inkább lökött egyet rajtam a halálos szakadék felé,
melynek szélén már így is fél lábbal álltam. Úgy éreztem magam, mint akit
nyakon öntöttek egy vödör jéghideg vízzel…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem lehet… kell nekem…<br />
<br />
Teste melegsége elhagyott, szívünk közös éneke, mely eddig együtt dalolt, most
külön útra tért.<br />
<br />
- Sajnálom – suttogta, majd megkerülve engem, kiment a teremből. Kilépett az
ajtón, s vele együtt az életemből is.<br />
<br />
Arcomat kezeimbe temetve rogytam térdre, és kezdtem hisztérikus zokogásba. Egy
hatalmasat ütöttem a padlóba, amit egy eget rengető és szívet szaggató kiáltás
követett.<br />
<br /> Aztán minden csendes lett….</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ne dobj el engem…Kérlek,
ne engedj el… ne tedd…</i></div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br /><br />
Mindeközben valaki, a tükör mögött, ahol korábban Jonghyun ácsorgott, most más
állt ott, s szemtanúja volt mindennek, ami súlyos következményeket von maga
után…<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-10645774198092229512013-06-14T01:08:00.000-07:002013-06-14T01:08:02.011-07:008. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]--><br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
- Te mi a fenét csinálsz itt? – Minho hangja álmos volt, és
rekedt, ugyanakkor kissé dühös is.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ijedtemben összerezzentem, és csak akkor vettem észre, hogy
ébren van. Kezeimmel a hevesen verő szívemhez kaptam, mely a hirtelen ért
rémülettől a tízszeresére gyorsult.<br />
<br />
- Fent vagy? – kérdeztem vissza meglepett hangnemben, miközben kifújtam az
eddig bent tartott levegőt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Még jó, hisz úgy törtél ide be, mintha bomba robbant volna
– forgatta meg szemeit, amit a sötétben nem láthattam, majd hátát nekivetette
az ágy háttámlájának – Gyorsan mondjad, mit szeretnél, mert aludni szeretnék.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi – húztam a számat, majd helyet foglaltam mellette –
Én csak… - még bele se kezdtem, de máris elakadt a szavam. Én csak mi? Nem
tudtam, mégis mit keresek itt, hogy mit akarok egész pontosan mondani. Igazából
arra sem emlékszem, hogyan kerültem ide, hisz az előbb még a saját ágyamban
forgolódtam és megannyi kérdés cikázott fejemben.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Minhora néztem, aki kíváncsian pillantott vissza rám. Nem
ülhettem idiótán előtte, így feltettem az első kérdést, ami már régóta
foglalkoztatott.<br />
<br />
- Te küldted a rózsákat? – a levegő egy percre megfagyott körülöttünk, és ez a
csend szinte lyukat égetett belém. Féltem a válaszától, még ha tudtam is, mi
lesz az.<br />
<br />
- Jonghyun, nem hiszem, hogy….<br />
<br />
- Te voltál, ugye?<br />
<br />
- Jong, én…<br />
<br />
- Az istenért is, Minho! Miért nem mondtad el, hogy szeretsz? El kellett volna
árulnod! Miért titkoltad ezt el? – emeltem fel a hangomat, és szinte már sírni
tudtam volna kettőnk szerencsétlenségén.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ha elmondom, az min változtatott volna? Egyik napról a
másikra kitörlöd Keyt az életedből és velem leszel? Ugyan már! Épp elég nehéz
látnom, hogy egy olyasvalakiért rajongsz, aki már foglalt, aki mást szeret, aki
még csak rád se néz és tudom, nekem semmi esélyem! Mindezek mellett nekem kell
a te szívedet ápolgatnom, nekem kell a szenvedésedet enyhítenem, különben
megőrülsz. Tudod, milyen fájdalmas ez? Ha elmondom, minden reményem elszállt
volna, de így maradt egy cseppnyi, ami elég ahhoz, hogy életben maradjak….<br />
<br />
- De, változtatott volna! Ha elmondod, tudom, mit érzel, és megpróbálok minél
kevesebbet lenni a közeledben, akkor nem hozzád rohanok a bánatommal, akkor nem
neked sírom el a fájdalmamat, akkor nem tőled várom el, hogy megnyugtasd a
lelkemet, mert tudom, hogy az neked mekkora gyötrelem.<br />
<br />
- És én pont ezt akartam elkerülni! Mert nekem már csak ez maradt, hát nem
érted? Ápolhatom a szívedet, de sosem fogom tudni meggyógyítani. Törődhetek
vele bármennyit, vigyázhatok rá, mint a legbecsesebb kincsemre, szerethetem
annyira, amennyire tudom, de az ürességet sosem fogom tudni kitölteni.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Elnémultam. Csak most jöttem rá, valójában milyen sok közös dolog van bennünk.
Csak most értettem meg, hogy ugyanaz játszódik le benne, mint bennem. Míg én
megszállottan kerestem Key társaságát, míg mindent megtettem, hogy valahogy
megszerezzem, amivel a végén saját magamnak okoztam fájdalmat, és míg minden
egyes kudarcba fulladt csata után Minho vállán sírtam ki magam, addig ő
ugyanezen ment keresztül, azzal a különbséggel, hogy ő senkinek sem beszélt szíve
nyomorúságáról. Most fogtam fel igazán, hogy bár én okoztam neki a legtöbb
gyötrelmet, ugyanakkor én voltam az, aki a boldogságot jelentette számára.<br />
<br />
- Sajnálom, Minho… Azt kívánom, bár téged szeretnélek helyette, de az érzések
már csak ilyenek: nem lehet őket irányítani.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, én is, de ezzel nem megyek semmire… - sóhajtott fel
– Nem akartam, hogy tudd, mert nem akartam a barátságunkat kockáztatni. És
látod, mégis ez lett a vége… Innentől kezdve végképp lemondhatok rólad….<br />
<br />
- Ha veled voltam, fájdalmat okoztam, s most, hogy kerülni foglak, szintén fájdalmat
okoz. Bármit teszek, fáj! Akkor mégis mit kéne tennem?!<br />
<br />
- Attól, hogy most vitatkozunk, nem lesz jobb… Ettől én még ugyanúgy foglak
szeretni. Ezen semmi sem fog változni. És most, hogy megtudtad, amit akartál,
aludhatnék végre?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
Másnap szabad napot kaptunk, kivéve Keyt, akinek be kellett menni a stúdióba
felvenni a részeit a készülő albumra. Emiatt nem kellett korán kelnem, így nem
úgy néztem ki, mint egy másnapos hulla.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Reggel tízkor Taemin épp egy tál müzlit tömött magába, Onew
az aznapi újságot olvasta, Minho pedig épp a fürdőt vette birtokba, aminek
rettenetesen örültem, mert semmi kedvem nem volt vele találkozni. Teljes harci
díszben jelentem meg a konyhában, amit a maknae és a leader furcsálltak, de még
mielőtt megkérdezték volna, hova ilyen korán, már válaszoltam is:</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Srácok, ha nem gond, a mai nap meglátogatom anyuékat, szóval csak este jövök.
Ha bármi van, csörgessetek meg! – daráltam el, és egy almát levéve az
asztalról, már indultam is. Még hallottam, ahogy Taemin hevesen ledobja a
tálat, és befut a szobájába, miközben ordítva közli, hogy ma ő is meglepi
családját. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Persze nekem eszem ágában sem volt hazamenni. A cég felé vettem
az irányt…</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
*<br />
<br />
Ott ültem a stúdióban, és egy vastag, hangszigetelt üvegen át néztem Őt.
Mindenki mást bizonyára a többiek munkája érdekelte volna, hogy a keverőpulton
lévő gombok mikre valók, s melyiket mikor kell használni, ám engem ez teljesen
hidegen hagyott. Hallgattam Keyt, ahogy énekel, ahogy tökéletes hangja betölti
az üres teret, ahogy visszhangot ver a négy fal között, s mely egészen a
szívemig hatol. Mintha csak újraéltem volna azt a napot, amikor belészerettem.
Csak álltam ott, és hallgattam, és szívtam magamba azt a kellemes, csodálatos
hangot, hogy majd egy borús napon, mikor magamba fordulva zokogok a szobám
sarkában, megnyugtatásképpen előidézhessem. Hogy majd amikor magányosnak érzem
magam, elhagyatottnak, csak lehunyjam szemem, és lássam arcát, miközben énekel.
Azt akartam, hogy ez legyen az utolsó emlékem, mikor már semmim sem lesz… <br />
<br />
- „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Akarlak, őrülten akarlak téged, az
ajkaidat, amiket nem szerethetek, ne szeress, eldoblak téged</i>” – énekelte,
én pedig úgy éreztem, hogy ez a dal nekem szól. Szemeimet pillanatok alatt
könnyek lepték el, még a lélegzetemet is visszafojtottam, hogy csak őt halljam.
Homlokomat és mindkét tenyeremet nekinyomtam az üvegnek és csak néztem őt. Key
rám pillantott, bár bizonyára nem tudta, hogy az ablak túloldalán én is ott
állok. Tekintetével egészen a lelkem mélyéig látott, s úgy éreztem, begyógyítja
vérző szívemet. Tudtam, hogy ő az egyetlen egy, aki képes eloldozni a
köteleket, hogy a szívem törött üvegdarabkáit csak ő tudja összerakosgatni,
újra egy teljes képpé formálni, mert minden karcolásnak ő az okozója…<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban,
hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló
ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis
nagy kortyokkal iszik belőle.”</i></div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-69567053359402037322013-06-10T00:42:00.000-07:002013-06-10T00:47:49.864-07:007. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
*JONGHYUN POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Nem hittem neki. Egyáltalán nem hittem el, hogy egy verekedés
következtében sérült meg a szeme. Key nem az a típus, aki egy buliban a
középpontban akar lenni, mert neki a partizás kikapcsolódás. Ő inkább
félrevonul egy csendesebb sarokba és onnan fürkészi a tömeget. Valószínűleg
Heechullal is a pultnál iszogattak és nevetgéltek, kedves szavakkal
bókolgattak, majd miután megunták az alkoholszag és a dohányfüst keverékét,
hazamentek. Vagy el se mentek az este. Vagy így, vagy úgy, de otthon kötöttek
ki, és akkor üthette meg őt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csak azért nem cáfoltam meg az indokát, mert nem akartam egy
újabb veszekedést. Gyűlölök vele vitatkozni, mégis úgy érzem, megéri, hisz
ezáltal ő is elővigyázatosabb. Féltem őt, mert nem bízom Heechulban, és ha
eldobja magától, ha kihasználja, Key összetörik. Olyan boldognak látszik,
teljesen odavan érte és én nem akarom, hogy ez a ragyogása megszűnjön. Szeretem
őt, ő pedig szereti Heet, és én ezt tiszteletben tartom. A legjobbat akarom
neki, és eszem ágában sincs őket szétválasztani. Persze neki az ellenkezője jön
le, és nem tagadom, talán tudat alatt valahogy örülnék neki, ha szakítanának,
és azt is tudom, hogy a folytonos aggodalmaskodásommal bogarat ültetek már a
fülébe, de nem tehetek róla. A kezdetek óta rossz előérzetem van Hee-vel
kapcsolatban, és úgy látszik, nem volt hiábavaló.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Megráztam a fejem, majd nagyot sóhajtva keltem fel a földről.
Miután még egyszer körbejártam a próbatermet, magamra kaptam a táskámat és elfújva
a padlón égő gyertyát, végleg bezártam az ajtót. Örültem, hogy ezennel nem
lökött senki se vissza, így nyugodtan hazafelé vehettem az irányt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az óra pont tízet ütött, amikor kiléptem az SM épületéből.
Annak ellenére, hogy hulla fáradt voltam, gyalog indultam el az sötét utcán.
Lábaimra ólomsúly nehezedett, szemeim le-lecsukódtak, minden végtagom fájt és
remegett a sok táncolástól. Nem szokásunk egy egész napot próbával tölteni, de
mivel a menedzserünk kiakadt ránk, úgy gondoltunk, ma tripla erővel fogunk
dolgozni, így ma késő estig bent maradtunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Langyos szél fújt bele az arcomba, kócolta össze a hajamat
és simított végig testemen, amitől libabőrös lettem. Megálltam, s tekintetemet
az égre emeltem. <span style="color: black;">Az égbolt már magára öltötte
koromfekete pizsamáját, melyen most a szokottnál is több apró, fénylő csillag
tündökölt.</span> A Hold, mint minden éjjel, most is ezüstös fényét szórta a
Földre, ezzel világosságot biztosítva a város sötét utcái közt. Akaratlanul is,
de elmosolyodtam. Ennek a csodának a látványa, melynek nem mindenki lehet
szemtanúja, békességgel töltött el. Egy lágy szellő egy pillanat erejéig
kifújta belőlem a kegyetlen vihar tornádóit, eloltotta a haragos tűz emésztő
lángjait és nyugalmat varázsolt helyére. Abban a másodpercben valóban úgy
éreztem, minden rendben van, minden úgy történik, ahogy kell, s rám is vár még
rengeteg öröm. Tudtam, hogy a szívem nem véletlenül ver magányosan, mégis szerelmesen,
és hogy a Sors nekem is meg fogja azt adni, ami kijár, csak várnom kell. Hisz
minden rossz után valami jó következik, nem igaz?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De amilyen gyorsan is jött ez a pillanatnyi felszabadultság,
olyan gyorsan repült is tova, s nem maradt utána más, csak a jól megszokott
üresség és fájdalom.<span style="color: black;"> Mosolyom eltűnt arcomról, s
helyét valami keserű és torz vigyor vette át.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagyot sóhajtottam, fejemre húztam a kapucnimat, zsebre
dugtam kezeimet és ismét elindultam. Szemeimbe egyből könnyek gyűltek,
mellkasomba pedig éles fájdalom nyilallt. Üvölteni szerettem volna attól a
kíntól, ami bennem égett, mégis, inkább csendben tűrtem, ahogy lassan megfojt.
Meddig kell még szenvednem? Meddig kell még elviselnem a hiányt? Meddig kell
még várnom a saját boldogságomra? És mégis mivel érdemeltem én ezt ki? De ami a
legfontosabb: hogyan irtsam ki magamból ezt a szörnyű érzést?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Napról napra távolabb lesz tőlem a
remény, és hiába kapálódzok utána kétségbeesetten, minden erőmet beleadva, nem
tudom elérni. Nem tudom megállítani.</span> Szeretem Keyt úgy, ahogy még soha
senkit nem szerettem, és bármit megadnék, hogy akár csak egy percre is vele
legyek, de ő még csak rám se néz. Miért nem tudom őt kiverni a fejemből, miért
nem tudok elszakadni tőle? Szinte már megszállottan szeretem, ez miért nem
jelent semmit? Ő az életem, a francba is! Számomra ő a mindenség, ez miért nem
elég?!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem bírtam tovább. Sírni kezdtem. Az utca csendjét most egy
hangos zokogás törte meg. A könnyeim megállás nélkül csorogtak végig arcomon,
és néma sikollyal ugrottak le a mélybe. Vajon Key tudja, hogy éjszakákat sírok
át miatta, és hogy néhanapján napközben is elerednek könnyeim? Vajon van
fogalma róla, hogy szívem megszakad érte, és hogy mióta tűröm el, hogy a
semmibe vesz? S vajon ha látna ilyen összetört, kínkeserves állapotban, eldobná
magától Heechult, és feladna mindent értem? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- El kell őt felejtened… - súgtam magam elé halkan, miközben
egyik kezemmel megtámaszkodtam az egyik fának, míg a másikkal mellkasomat
markolásztam. <br />
<br style="mso-special-character: line-break;" /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „De nem megy…”</i> – jött
is rá a válasz a szívemtől. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha gyűlölni tudnám…
Csakhogy hiába döf kést belém minden egyes alkalommal, amikor beszélek vele,
nem tudom utálni. Sokkal könnyebb lenne, ha Minhot szeretném… Bár érte dobogna
a szívem, bár ő lett volna az áldozatom és nem Key! De Minho a legjobb barátom,
és nem tudnék rá másképp tekinteni még így sem, hogy tudom, hogy szerelmes
belém. Köztünk sosem lehet semmi, hisz nem tudnám boldoggá tenni, ahogy ő se
engem. De bár ne így lenne!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: black;"> Ismét felnéztem az égre. A csodát,
amit az előbb láttam, most elhomályosították könnyeim, és többé nem tűnt
megnyugtatónak. A sok ezer csillag, mintha ördögien nevetett volna rám, s a
Hold nem volt más, mint egy hatalmas fakón világító fekete lyuk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ám ekkor a gyászos éjszakán egy erőteljes, arany fényesség
suhant át…. Hullócsillag. Újból mosolyogni támadt kedvem, de többé nem voltam
rá képes. Most már semmi sem volt, amitől ha csak egy percre is, de megszűnt
volna a bánatom. És bár sosem hittem az ilyenekben, most mégis kívántam: </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> „Azt kívánom, hogy…
hogy Key soha ne hagyjon el… Kérlek, Key, soha ne engedj el…”</i></div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-56509800135604437822013-06-07T10:13:00.000-07:002013-06-07T10:13:37.584-07:006. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Nagy csattanással értem földet, aminek következtében ráestem
a kezemre, de nem törődtem vele. Becsukódott mögöttem az ajtó, majd hallottam,
ahogy valaki kulcsra zárja azt. <span style="color: black;">Vártam, hogy
felkapcsolódjon a villany, de csak a sötétség nézett velem farkasszemet. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki az? – kérdeztem a padlón ülve, miközben lassan
hátrafelé araszoltam. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Féltem, egyenesen rettegtem, hisz nem láttam az illető
arcát, még csak érzékelni se érzékeltem, hogy éppen két centire a fejemtől van,
vagy az ajtóban ácsorog. Ráadásul nem tudtam, mit akar, meg hogy egyáltalán
ismerem-e. Egy elvetemült rajongó lenne vagy egy utálóm? Sose szerettem a
sötétet, így meg pláne nem, hogy azt se tudtam, mi vár rám. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sejtéseim szerint Heechul állt velem szemben. De ő mégis mit
akarna tőlem? Mert bár szeretem Keyt, és ezt ő is tudja, de tudtommal nem értem
hozzá egy újjal sem! Ösztöneim azt súgták, kezdjek el segítségért kiáltani, ám
én mégis elnyomtam magamban az idegességet és csak füleltem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Ki az és mit akarsz? – próbáltam hangomba dühöt
csempészni, hogy lássa ez az idegen, nem félek tőle, ám még így is iszonyatosan
remegett. <span style="color: black;">A belőlem áradó rémület a levegőben
vibrált, mely egy sűrű, csomós masszává állt össze körülöttem, ami már-már
kézzel tapintható volt.</span> </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugi, csak én vagyok… - hallottam meg végre Key hangját
úgy két méterrel előttem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nagy kő esett le a szívemről; a megkönnyebbüléstől
felsóhajtottam, és kiengedtem a kezeimet, amikkel eddig görcsösen kapaszkodtam
a nadrágomba. Egy pillanatra lehunytam szemeimet, majd mikor kinyitottam, már
egy kis fény világította be a próbatermet. Key egy fehér gyertyát tartott a
jobb kezében, míg a másikkal épp a zsebébe süllyesztette az öngyújtót. Közelebb
lépett, letette a földre a fényforrást, s lehuppant mellém.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni – nézett rám egy
félmosoly kíséretében, s a gyertya lángjára szegezte tekintetét.<br />
<br />
- Pedig sikerült – nyeltem egy nagyot, és kinyújtottam a lábaimat – Mégis mi ez
az egész? Minek zártad be az ajtót és miért nem oltod fel a villanyt?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*KEY POV*</div>
<div class="MsoNormal">
Mély levegőt vettem, és elnyúltam a padlón. Ez a némaság,
ami köztünk uralkodott, nem volt kínos, sokkal inkább megnyugtató. Mindkettőnk
nevében elmondhatom, hogy napok óta pár perc mozdulatlanságra vágyunk. A
rengeteg interjú, a fotózások, a koncertek mind rettentő fárasztóak és alig
akad időnk a saját életünkre. Imádom a munkám, de most szükségem van egy kis
pihenésre. Részben azért is jöttem most ide, no meg azért, mert bocsánattal
tartozom Jonghyunnak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom a reggeli dolgot… - böktem ki, mire hirtelen rám
nézett, én meg éreztem, ahogy kíváncsisága lyukat éget belém. Neki most
haragudnia kéne rám, nem?<br />
<br />
Felültem és én is ránéztem. Amint találkozott pillantásunk, minden gondolatom
szertefoszlott. Elvesztem gyönyörű barna szeme tengerében, amik most úgy
ragyogtak rám, mint mindig, amikor kettesben voltunk. Képtelen voltam
elfordítani a fejem, bármennyire is próbálkoztam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Sajnálom, hogy bunkó voltam és hogy ordítoztam veled. Nem
rajtad kellett volna levezetnem az idegességemet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Semmi gond… - legyintett, majd egy halvány mosoly után arca
újra komoly lett – Biztos, hogy nem Heechul bántott?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hiába is, ő Jonghyun.<span style="color: black;"> Előle
titkolhatok bármit, húzhatok magamra bármiféle álarcot, bújhatok akármilyen
szerepbe, ő az egyetlen, aki nem hagyja megtéveszteni magát.</span> Pedig pont
tőle igyekszem elrejteni minden érzésemet, minden bánatomat, minden gondomat,
mert tudom, hogy ha valami nyomaszt, ha szomorúnak lát, akkor ő is az, és azon
rágódik magában, mi történhetett velem. És azt is tudom, hogy tiszta szívből
szeret, így még nehezebben viseli, ha rossz passzban vagyok. Éppen ezért kedves
hozzám, és éppen ezért bánik velem ilyen gyengéden és talán ezért is érzem úgy,
hogy valahol én is szeretem őt. Itt van nekem Heechul az tény és való, de
sajnos senki nem tud arról, hogy mi folyik a színfalak mögött. Mindenki csak
azt látja, hogy élünk-halunk egymásért, hogy a kapcsolatunk lángol, de közel
sincs így. Legalábbis az ő részéről nem. Az igaz, hogy kezdetben szerettem őt,
én is a megszállottja voltam, ahogy most Jong nekem. Ám hamar rá kellett
jönnöm, hogy én csak egy játékszer vagyok, amit minden este elővesz, hogy kiélhesse
vágyait, én pedig minden egyes alkalommal hagyom, hogy kihasználjon, és abban
reménykedem, hogy egy nap nem csak a látszat kedvéért leszünk egy igazi pár.
Csakhogy a tegnapi nap után ez már nem valósulhat meg…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Annak ellenére, hogy Jonghyun elől menekültem, most mégis
mellette kötöttem ki. Sokszor az ő vállán sírom ki magam, mert ő képes
megnyugtatni, tanácsot adni és segíteni. Talán azért van ez így, mert annyira
szeret és boldognak akar látni, és talán én is ezért kerestem most fel őt, mert
tudom, sosem hagyna cserben. Szerettem volna neki elmondani, hogy mi történt
tegnap este, hogy Heechul behúzott egyet azért, amiért - az ő szavaival élve - „szerelmesen”
néztünk egymásra a színpadon és rengetegszer fogtuk meg egymás kezét, de
képtelen voltam rá. Már akkor tudtam, hogy nem fogom megtenni, amikor beléptem
ide. Ha elmondom, akkor mi fog változni? Semmi. Most haragszom Hee-ra, de ettől
még szeretem és meg fogok bocsátani, mert nem tehetek mást. De akkor mégis
miért jöttem ide? Miért adok újabb reményeket Jongnak? Miért próbálom az ő szeretetével
pótolni azt, amit Hee képtelen megadni nekem? És mégis meddig bírom elviselni
ezt az egész helyzetet? Mert szeretem mindkettőjüket, és sokkal egyszerűbb
lenne minden, ha ő gyűlölne, de nem, és ezért egyre inkább vonzódok hozzá! És
kihasználom őt, tőle megszerzem a szeretetet és így úgy érzem, Heevel és velem
minden rendben van, de ez hazugság! A francba is, akkora egy idióta vagy Jong!
Miért foglalkozol velem, miért nem vagy képes utálni? Ha nem lenne ott Minho,
feladnék érted mindent, de miatta nem tehetem…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Key? – Jonghyun lágyan megérintette karom, engem pedig
kirázott a hideg. Megráztam a fejemet, és visszanyeltem az előtörő
könnycseppeket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem, nem ő volt – hazudtam, legbelül pedig éreztem, ahogy
darabokra hullok. – Este a buliban verekedés tört ki néhány srác között, amit
próbáltam megállítani, így véletlenül én is kaptam belőle. Úgyhogy tényleg
sajnálom, amiért elküldtelek a francba, és amiért ordibáltam veled.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg semmi gond, előfordul az ilyen… - felelte pár
másodperc után, majd halványan rám mosolygott. Visszamosolyogtam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak ennyit szerettem volna mondani – keltem fel a
földről, majd az ajtó felé indultam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Key! – kiáltott utánam, mire visszafordultam – Nem tudod,
ki küldhette nekem azokat a rózsákat?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Talán … A helyedben ezt Minhotól kérdezném –
kacsintottam, és magára hagytam.</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-24876481859421608932013-06-06T02:16:00.000-07:002013-06-06T02:16:01.217-07:005. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><u><span style="color: navy; font-family: "Bradley Hand ITC"; font-size: 18.0pt;"></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal">
Időm sem volt átgondolni a lehetséges személyeket, aki a
rózsákért volt felelős, mert Taemin rontott be és rángatott fel a kanapéról.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Csipkerózsika, ébresztő! Tök örülök, hogy van egy udvarlód meg minden, de
most azonnal indulunk! – meg se várta, hogy válaszoljak, már tuszkolt is ki az
ajtón.<br />
<br />
- De… hát… én… nem… hééé, én még fel sem öltöztem! – kiáltottam, mire Taemin
szemforgatva közölte, hogy tegnap ruhában aludtam el, szóval felesleges
átvedlenem. Nem tiltakoztam, hisz igaza volt, ráadásul álmos voltam, így hagytam,
hogy egészen a kocsiig ráncigáljon.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- HOL A PI.CSÁBAN VAN MÁR KEY?! – üvöltözött a menedzserünk a
táncteremben, mi pedig hosszú másodpercekig csak lélegzetvisszafojtva
pislogtunk egymásra. Egyikünk sem tudta, hol lehet az elkóborolt bárányunk,
ugyanis a koncert óta senki sem látta. Végül Onew volt az, aki válaszolt.<br />
<br />
- Még nem érkezett meg… Lehet, hogy dugóba keveredett… - kezdett volna bele a
magyarázkodásba, hogy kihúzza barátunkat a bajból, ám főnökünk közbevágott.<br />
<br />
- NEM ÉRDEKEL, HOGY MIK AZOK AZ OKOK, AMIÉRT NINCS ITT, A LÉNYEG AZ, HOGY
KERÍTSÉTEK ELŐ MOST AZONNAL!!! 5 PERCET KAPTOK RÁ, ÉS HA MEGÉRKEZIK, KÜLDJÉTEK
BE HOZZÁM, MERT LESZ HOZZÁ PÁR SZAVAM!!! – ordítozott tovább vérvörös fejjel,
majd kiviharzott és maga után hangosan becsapta az ajtót.<br />
<br />
- Húúú, ez meleg volt… - fújta ki elsőként a levegőt Taemin – Még sose láttam
ilyen dühösnek.<br />
<br />
- Én sem, és soha többé nem is akarom! – kontrázott rá Minho, és kinyújtóztatta
a lábait.<br />
<br />- Halott ember vagy, Key! – dünnyögte az orra alatt Onew, és a rádióhoz sétált
– Jobb lesz, ha addig mi nekiállunk próbálni, hogy legalább velünk ne legyen
gondja.<br /><br />
- Ez jó ötlet - helyeseltem – De előtte felhívom Keyt, hogy hol van már, aztán
én is csatlakozom.<br />
<br />
Mindenki igenlően bólintott, kivéve Minhot, aki csak halványan megrázta a
fejét, és gyilkos pillantással végignézett rajtam, de nem törődtem vele. Onew
elindította a zenét, és nekiálltak a próbának, én pedig kivonultam a folyosóra
és Key számát tárcsáztam. Kicsöngött, amit jó jelnek tekintettem, de amikor nem
vette fel, kezdtem aggódni. Lehet, hogy az a rossz előérzet nem volt hiábavaló
és tényleg történt vele valami?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egyre jobban elhatalmasodott rajtam a kétségbeesettség és a
pánik. Le kellett ülnöm a földre, hogy ne essek össze. Ujjaimat tördelni
kezdtem, miközben csukott szemmel azt ismételgettem, hogy „vedd fel!”. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De nem vette fel. Se másodszorra, se harmadszorra, se
huszadszorra.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A percek kínzó lassúsággal teltek, minden egyes másodperc
egy örökkévalóságnak tűnt. Még sosem éreztem magam ennyire rémültnek, mint
akkor. Már épp azon voltam, hogy elmegyek Heechulhoz – mert bizonyára nála
voltak - amikor is a folyosó végén megpillantottam Keyt. Mount Everestnyi kő esett
le a szívemről a megkönnyebbüléstől, örültem, hogy még életben van. Felpattantam,
és odakiáltottam neki egy „sziá”-t, majd hatalmas mosollyal az arcomon futni
kezdtem felé. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de olyan jó érzés töltött el
attól, hogy épségben látom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Úristen, Key, de jó, hogy itt vagy! – öleltem meg
hirtelen, majd ugyanolyan gyorsasággal el is engedtem, mikor eszembe jutott,
hogy talán ezt nem kéne, mert az illatától mindig elbódulok – Tudod, hogy
aggódtunk érted? Mégis hol voltál? – bokszoltam meg barátian a vállát, majd
elhúzva a számat, folytattam – Próbáltunk neked falazni, de nem jött össze. Drágalátos
menedzser bácsink ku.rvára kiakadt, szóval először őt keresd fel!<br />
<br />
-<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Oké – felelte szűkszavúan, de továbbra
sem nézett rám. Hátat fordított, és megindult az iroda felé.<br />
<br />
- Key, minden rendben? – komorult el a tekintetem, és mentem utána.<br />
<br />
- Aha – ugyancsak tömören válaszolt, majd még jobban a szemébe húzta a baseball
sapkáját, amivel egész ideáig az arcát takarta. Nagyon nem tetszett nekem ez a
viselkedés, ez nem volt tőle megszokott. Miért nem néz rám? Miért nem mosolyog
és nevet? Miért nem csattan ki az örömtől? Miért nem fecseg mindenféle
hülyeségről, a tegnapi buliról vagy Heeről? Bár sose szerettem, amikor kettejükről
mesélt, mégis, most valahogy jobban örültem volna ennek, mint a némaságnak.<br />
<br />
A döbbenet megállításra késztetett, ő pedig kihasználva az alkalmat, kikerült
és elsietett mellettem. De nem hagytam ennyiben. Újból utána futottam, és még
mielőtt belépett volna az irodába, karbatett kézzel beálltam elé. Mivel
testesebb voltam nála, nem tudott ellökni az útjából.<br />
<br />
- Jonghyun, rohadj már ketté, kérlek! Beengednél? – kiáltott rám dühösen, és
még mindig nem méltatta arra, hogy a szemeimbe nézzen.<br />
<br />
- Nem! – feleltem határozottan – Addig nem, amíg el nem mondod, mi a baj!<br />
<br />
- Nincs semmi, jól vagyok! – fújatott, majd próbált megint eltolni, de hiába –
Oké, ha akarod, órákig állhatunk még itt! Én ráérek.<br />
<br />
- Biztos minden oké? – elégeltem meg néhány perc után a csendet és a várakozást,
majd óvatosan az álla alá nyúltam. Hátrálni kezdett, miközben a kezeivel
hadonászott, és majdnem sikerült neki meglógnia, de a derekánál fogva elkaptam,
és a falhoz passzíroztam, majd lerántottam róla a sapkát. Megrökönyödve
meredtem rá, amikor megpillantottam a szeme alatti hatalmas lila karikát. Még a
szám is tátva maradt, alig bírtam megszólalni.<br />
<br />
- Key…. Ugye ez nem az, amire én gondolok? – vártam egy másodpercet, hogy
tiltakozzon, de nem tette, engem pedig elöntött a méreg - Ugye nem Heechul
bántott téged? Megölöm! Esküszöm megölöm azt a patkányt, hogy merészelt egy
ujjal is hozzád nyúlni?! Látod, én mondtam neked, hogy ez egy görény, hogy át
fog verni és bántani fog! Nagyon remélem, hogy otthagytad, mert most felkeresem
és agyon verem azt az állatot! – összeszorítottam az öklömet, és egy nagyot ütöttem
a falba. Nagy meglepetésemre Key újból ellökött magától, én pedig ezúttal nem
állítottam meg. A következő pillanatban egy hatalmas pofon csattant az arcomon,
mire odakaptam a kezem és elképedve pislogtam rá, miközben az égő pontot
kezdtem simogatni.<br />
<br />
- Hagyjál lógva, oké? - nézett rám mérgesen, majd a fejébe nyomva a sapkáját,
hátat fordított és belépett a szobába, én pedig teljesen letaglózva bámultam a
csukott ajtóra.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
*<br />
<br />
A próba után én voltam az, aki utolsóként hagyta el a termet. Ezer meg egy
gondolat cikázott a fejemben, amitől iszonyatos fejfájásom támadt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mi történt Key-vel? Miért van az az
érzésem, hogy Heechul bántotta? Vagy csak azért viselkedett így, mert ő küldte
a rózsákat? Tényleg, a rózsák! Teljesen el is felejtettem! Valahogy azt is meg
kell tudnom, kitől jöhettek, mert nagyon kíváncsi vagyok. De ha Key küldte
őket, akkor miért nem tagadta le, hogy nem Hee ütötte meg? Azt hiszem, ma este
sem fogok aludni…”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Már leoltottam a lámpákat, és épp zártam volna be az ajtót,
amikor valaki visszalökött a terembe...</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-50524431592911483832013-06-04T04:30:00.001-07:002013-06-04T04:30:24.458-07:004. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
- Key hol van? – kérdeztem, miután kiléptem a fürdőből és
végignéztem a három fős társaságon, akik a kanapén ültek és rám vártak. Fájt
kiejtenem a nevét, de tudnom kellett, hol van.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Leléptek Heechullal. Aszem bulizni mentek. – felelte Onew egy ásítás közepette.<br />
<br />
Ettől tartottam. Sose szerettem, mikor úgy ment el, hogy ne figyelmeztettem
volna, hogy vigyázzon magára és ne igyon túl sokat. Tudom, hogy baromira az
agyára megyek az állandó aggodalmaskodásaimmal, hisz nem egyszer volt már ebből
veszekedésünk, de ha egyszer nem bízom meg Hee-ben és én csak így nyugszom meg?
Azonban most, hogy ez elmaradt, rossz érzésem támadt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mehetünk végre? Baromi fáradt vagyok! – pislogott álmosan
Taemin, majd felállt a helyéről, és felvette a pulcsiját.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Bólintottam egyet, majd szép lassan összeszedelődzködtünk és
elindultunk hazafelé. Az biztos, hogy ma éjjel én nem fogok pihenni…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, nem akarsz Key után menni! – szólalt meg mögöttem
egy hang. Összerezzentem, mert nem tudtam beazonosítani, hogy ki lehet az, de
miután megfordultam és Minhoval találtam szemben magam, megnyugodtam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A házat már órák óta csend és béke borította, csupán csak a
hűtő valamint az egyéb háztartási berendezések búgása vert visszhangot. A
többiek már rég mélyen aludtak, csak én voltam az, aki ébren volt és épp
meglógni készült. Na, meg ezek szerint Minho.<br />
<br />
- Ezt meg honnan veszed? – léptem vissza az ajtótól, és nagyon örültem, hogy a
sötétben nem látja az arcomat.<br />
<br />
- Nem vagyok hülye, Jonghyun – forgatta meg a szemeit, és egy sóhajtás
kíséretében leült a kanapéra – Nem tudnál leakadni róla? Nem vagy az anyja, nagyfiú
már, tud magára vigyázni! Nem kell féltened!<br />
<br />
- Jó, de… - suttogtam, hogy ne keltsem fel a srácokat, de félbeszakított.<br />
<br />
- Nincs semmi de! – hangja ingerült volt és dühös, ami megrémisztett, mert még
sosem láttam ilyennek – Ne kajtass állandóan utána, mert ez neki sem jó! Fogd
már fel, hogy Heechullal szeretik egymást és sosem lehet a tiéd!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi van? – emeltem fel a hangom, és most már nem csak a
döbbenet lett úrrá rajtam, hanem az idegesség is.<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mégis mit tud ő arról, hogy mit érzek
Key iránt</i>?<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> És mégis miért akar engem
kioktatni arról, hogy mit csináljak és mit ne? Talán féltékeny lenne?”- </i>kérdések
ezrei futottak át a fejemben, de egyiket se tettem fel.<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Honnan veszel
ekkora fa.szságokat? Nem vagyok meleg, nem szeretem a fiúkat és nem vagyok Keybe
szerelmes! Úristen, te tényleg nagyon fáradt vagy, aludnod kellene!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jong, ne játszd a hülyét, oké? Mindenki tudja, hogy
odavagy érte, még maga Key is. Annyira lerí rólad, hogy belé vagy habarodva, hogy
az valami eszméletlen. Egyszerűen kivirulsz, mint egy virág, ha a közelében
lehetsz. De ez már beteges, érted? Rossz nézni, ahogy megszállottan keresed a
társaságát, ahogy minden pillanatban a kedvére akarsz járni, ahogy csillogó
szemekkel nézel rá, mintha ő lenne a világ legdrágább és egyetlen kincse, ami
csak a tiéd… Jonghyun, ezzel csak magadnak okozol fájdalmat, hát nem látod?!
Miért nem tudsz egyszerűen továbblépni és elfelejteni őt?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Hú, nem csak fáradt vagy, de beteg is… Ne hívjak orvost? –
nyúltam a telefon után, de ő felpattant a helyéről, és erőteljesen megfogta a
karom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, hogy most gúnyolódsz, és a szemembe hazudsz, de
legbelül te is tudod, hogy így van. – fúrta tekintetét az enyémbe, amitől
elpirultam. Nem akartam, hogy leleplezzen és egyáltalán nem tetszett, hogy
ilyen közel van, de úgy néz ki, őt ez nem zavarta – Nézz magadba, és lásd meg
az ürességet. Mert a szíved tele van űrrel, amit azzal a szeretettel próbálsz
pótolni, amit Keytől kapsz néhanapján. Csak azt nem vagy képes megérteni, hogy
ő mindezt barátságból teszi és nem szerelemből. Neked elég, ha rád mosolyog, és
az egekben szárnyalsz a boldogságtól. De egy idő után ez már kevés lesz, többet
és többet akarsz, amitől a végén meg fogsz őrülni. Ezt akarod, hm? – mondta,
majd elengedte a kezem, és a szobájához sétált, ám mielőtt becsukta volna az
ajtót, még visszafordult - A te érdekedben mondom: fe-lejtsd-el!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miután eltűnt a látókörömből, felsóhajtottam, és ledőltem a
kanapéra. Könnyeim patakokban bújtak elő szememből, amiket az arcomba nyomott
párnával próbáltam tompítani. Rázkódtam a sírástól, szívemet mintha ezer tű
szurkálta volna, és úgy éreztem, a lelkemet körbeölelő szögesdrótok mentem
összeroppantnak. Üvölteni tudtam volna a mellkasomban tomboló kíntól, mégis,
csendben tűrtem, ahogy a fájdalomhullám újra és újra végigsöpör rajtam.<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Azt hiszed, nem próbáltam még
elfelejteni őt? Azt hiszed, nem fáj ez így is eléggé? Szerinted nem vagyok
tisztában azzal, hogy sosem lehet az enyém? Minho, te barom, minek kellett az
igazságot a fejemhez vágnod?!”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Jonghyun, te álomszuszék, nem akarnál felkelni? – lökte
meg valaki a lábam, válaszul pedig reflexszerűen visszarúgtam és hümmögtem egy
sort.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az illető kitartó volt és nem adta fel egykönnyen. Lehúzta
rólam a takarót, és ledobta azt a földre, majd összekócolta a hajamat, és
finoman megpofozott, ezután pedig nevetve elfutott.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Bazdmeg, Onew, kiheréllek, ha még egyszer ezt csinálod! –
üvöltöttem rá, és utána vágtam a papucsomat, ő pedig csak nyelvet nyújtott és
visszaordított:<br />
<br />
- Inkább kelj fel, irány a próbaterem!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nem fogadtam szót, csak visszarángattam magamra a takarót,
és próbáltam újból elaludni. Ő könnyen beszél, majdnem a fél napot
végigaludhatta, de nekem csap pár óra pihenés járt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Percek teltek el, és már épp sikerült volna visszatáncolnom
az álmok mezejére, amikor édeskés illatot észleltem magam körül. Annyira
valósághű volt és tiszta, hogy tudtam, ez nem lehet az álmom része. Lassan kinyitottam
szememet, majd ugyanolyan óvatossággal felültem a kanapén – ugyanis sikerült az
este a nappaliban elaludnom.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Körbenéztem, majd nagy meglepetésemre egy rózsacsokor hevert
az asztalon. Felvont szemöldökkel méregettem a vörös virágokat, majd remegő
kezekkel az ölembe vettem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kerestem
rajta egy kártyát, amin talán van egy név, hogy kitől jöhetett vagy egy üzenet,
de semmi ilyesmit nem találtam. <br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Mégis ki küldhette őket?”</i></div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-73823502549071969052013-06-02T10:57:00.001-07:002013-06-02T10:57:24.663-07:003. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
- Jonghyun, minden rendben? – lökte meg a vállam Minho, mire
megráztam a fejem, és ránéztem.<br />
<br />
- Persze, miért ne lenne? – erőltettem egy mosolyt az arcomra, de fél szememmel
még mindig őket néztem.<br />
<br />
- Csak mert… sírsz… <br />
<br />
- Mi? – vágtam döbbent képet, és kezeimmel az arcomhoz kaptam. Igaza volt.
Bőröm nedves volt a sok könnytől, amik valahogy titkon kicsordultak a
szememből. – Oh, ez csak… izééé… csak belement valami a szemembe… - hazudtam, ami
először az eszembe jutott, és felpattantam, majd a kijárat felé indultam.<br />
<br />
- Hyung, most meg hová mész? – kiáltott utánam Minho, de nem válaszoltam, ő
pedig nem foglalkozott velem többet, bár tudtam, úgysem hagyja annyiban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Végigfutottam a folyosón, majd a lift előtt megálltam. Pont
akkor szálltak ki néhányan, én pedig félrelökve őket rögtön beugrottam, és
megnyomtam a felfelé gombot. Furcsán néztek rám és grimaszokat vágtak, de most
ők érdekeltek a legkevésbé.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Miután megérkeztem a legfelső szintre, kiszálltam, és
megcéloztam a lépcsőt, ami a háztetőre vezetett. Amint kitettem a lábam a
szabadba, és becsuktam magam mögött az ajtót, térdre rogytam és sírni kezdtem. Ez
volt az egyetlen hely, ahol nem látott és hallott senki, ahol nem kellett
megjátszanom magam, ahol önmagam lehettem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Üvölteni tudtam volna a fájdalomtól, ami a szívemet
mardosta, mégis, inkább elterültem a földön, és csendben zokogtam. Miért
kellett belé szeretnem? Miért pont őt választottam? És Ő miért nem képes
észrevenni engem?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A hátamra dőltem, majd a hajamba túrtam és egy nagyot
sóhajtottam. A kék égboltot néztem, mely a végtelenségig elnyúlt, s ami olyan
tiszta volt, hogy úgy tűnt, ez nem a valóság. Az én életem miért nem lehet
ilyen egyenletes?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lehunytam szemeimet, és elmerültem a gondolataimban. Tisztán
emlékszem arra a napra, amikor bekerültem az SM céghez, és amikor a leendő
menedzserünk „bezárt” minket egy szobába, hogy ismerkedjünk meg. Mi pedig
beszélgetni kezdtünk, és úgy viselkedtünk, mintha ezer éve jó barátok lennénk.
Minhohoz sikerült a legközelebb kerülnöm, mégis, a szívem valahogy Key felé
húzott. Ő valahogy olyan kiismerhetetlen volt számomra, olyan elérhetetlen, és
én mindenáron tudni akartam minden egyes kis titkáról. Azt hiszem, már az első
pillanattól fogva nem stimmelt valami a kettőnk barátságával, de az első közös
táncpróbánk volt az, ami meggyőzött arról, hogy tényleg nincs rendben velünk
valami, legalábbis az én részemről.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*<br />
<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Épp öltözködtem, mikor a táncterem felől
furcsa zajra lettem figyelmes. Gyorsan bekötöttem a cipőfűzőmet, majd
megindultam a terem felé. A többiek még nem voltak itt, néhány perccel előtte
telefonáltak, hogy dugóba keveredtek, és késni fognak.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Ahogy közeledtem, a
hang egyre erősödött, majd mikor az ajtóba értem, megpillantottam Keyt. Háttal
állt nekem, így nem láthatott. Ő volt az, aki a debüt számunkat, a Replayt énekelte,
és annak a koreográfiáját próbálta begyakorolni. Elmosolyodtam, bár nem tudtam,
miért és valami furcsa, mégis kellemes érzés járta át testem. Újra és újra
előröl kezdte a lépéseket, de valahol mindig elrontotta. A végén egyre inkább
kezdett begurulni, aminek következtében rálépett a saját lábára és dobott egy
hasast, belőlem pedig kitört a nevetést. Ijedtében sikított egy hatalmasat, és
megfordult.<br />
<br />
- Jonghyun! A frászt hoztad rám! – lihegte, majd felállt a földről – Te mégis
mióta állsz ott?</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">- Hát… már egy ideje…
- feleltem halkan, de továbbra se léptem be a terembe.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br />
- Nagyon gáz volt, amit műveltem? – kérdezte félve, majd dühösen dobbantott
egyet a lábával és folytatta – Ez a hülye lépés sehogy sem akar kijönni. Nem
tudsz segíteni?<br />
<br />
- De, megpróbálhatok… – feleltem kissé bátortalanul, és végre bementem. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Odaálltam mellé, ő
pedig kíváncsian várta, hogy megmutassam neki a lépést, de az igazság az volt,
hogy én se tudtam megcsinálni. Csupán csak azért egyeztem bele, hogy ne
szakadjon félbe a beszélgetésünk, valamint azért, hogy a közelében lehessek.
Mindenesetre nekikezdtem annak a szerencsétlen táncnak, ami először könnyűnek
tűnt, végül az én lábaim is összeakadtak, és estem egy nagyot. Most Key volt
az, aki röhögött egy jót, én pedig vele nevettem.<br />
<br />
- Azt hiszem, meg kell várnunk a többieket, mert ez így nem fog menni –
jelentette ki, majd leült mellém a földre.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Nem szóltunk
egymáshoz, a csend pedig egyre kínosabbá vált. Nem tudtam, mit tehetnék, agyam
lázasan kattogott valami téma után kutatva, eredménytelenül. Rettentő zavarban
voltam, szívem vészesen dübörgött, gyomrom apró gombóccá zsugorodott, és
egyszerűen képtelen voltam megszólalni.</i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Aztán valami hirtelen
ötlettől vezérelve elfeküdtem a padlón, fejemet pedig az ölébe hajtottam. Key felvont
szemöldökkel nézett rám, de nem volt semmi ellenvetése, így én sem ugrottam fel
és kértem bocsánatot. Végül, hogy a csöndet megtörje, halkan énekelni kezdett,
ám néhány sor után abbahagyta.<br />
<br />
- Ne, folytasd! – szóltam rá, mire kissé meglepett arcot vágott, de azért
eleget tett kérésemnek. Hangja betöltötte a terem némaságát, én pedig teljesen
elvarázsolódtam. Csak hallgattam őt, ahogy énekel azzal a mély, férfias
ugyanakkor kisfiús hangjával. Szemeimet képtelen voltam levenni róla, és mikor
pillantásuk találkozott, éreztem, ahogy elpirulok. Kedvesen rám mosolygott,
majd újra a távolba meredt és tovább dalolt. Ujjaival lágyan túrt bele hajamba
és simogatta fejem, én pedig csillogó szemekkel figyeltem arcizmának minden
egyes rezdülését. Varázslatos volt az a pillanat és azt kívántam, bár sose érne
véget, bár örökké így maradhatna minden. </i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">*</i></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><br /> </i>Ekkor kezdtem el iránta másképp érezni. Attól a ponttól fogva, hogy ültünk
egymás mellett és énekeltünk, valami megváltozott köztünk, ami azóta se hagyott
nyugodni, és nemhogy csillapodott volna, sokkal inkább fokozódott bennem.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ám sajnos nem sokkal később Key megismerte Heechult, amitől
nekem fenekestül felfordult az életem. Tudtam, hogy szeretem Keyt, és volt egy
sejtésem, hogy ő is hasonlóképpen érez irántam, de amint Hee belépett a képbe,
számára megszűntem létezni. Akkor éreztem életemben először azt, hogy elveszítettem
valakit.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hittem, az idők múlásával sikerül kivernem őt a
fejemből, és hogy minden ugyanolyan lesz, mint régen, de tévedtem. Azóta csak
még erősebb lett az iránta érzett szerelmem, és egyre inkább süllyedek el a
fájdalomban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az oldalamra fordulok, és összeszorított fogakkal próbálom magamba
fojtani egy újabb kitörni készülő ordítást. Öklömmel keményen a betonba ütök, hogy
ezzel is levezessem azt a gyötrő érzést, mely úgy kikívánkozik belőlem,
miközben magamban egyre csak egy mondatok ismételgetek: </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Kérlek, Key, soha ne
engedj el…”</i></div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><br style="mso-special-character: line-break;" />
</span>Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5271400257247564636.post-45060480637016413772013-06-01T10:03:00.000-07:002013-06-01T10:03:02.390-07:002. fejezet<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
- Jonghyun, ébresztő! – rázogatta meg valaki a vállam, mire
válaszul hümmögtem egy sort, és elfordítottam a fejemet – Jonghyun,
megérkeztünk, hallod? Kelj fel!<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen felpattantak szemeim, és értetlenül meredtem előre.
Azt se tudtam, hol vagyok, hogy mi történt, és hogy hogyan kerültem egy autó
hátsó ülésébe, amikor az előbb még Key-vel feküdtem a tengerparton.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Lennél szíves, és még ma kiszállnál? – az ingerült hang a
jobb felemről érkezett, mire megráztam fejem, és oldalra kaptam a tekintetem.
Nem láttam, ki az illető, ugyanis az autóajtó pont úgy takarta, hogy csak
nyaktól lefelé vehettem szemügyre, de a hang alapján Key-re tippeltem.<br />
<br />
Mégis hogy kerülünk mi ide? Ennyire elaludtam volna, hogy közben ő szépen
összekapart a földről, berakott a kocsiba és eljöttünk a… hová is?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Álmosan pislogtam párat, majd kijjebb ültem, és akkor láttam
meg, hogy egy hatalmas épület előtt állunk. Ha jól vettem le, ez egy aréna
volt.<br />
<br />
- Jonghyun, az isten áldjon meg téged, vonszold már a hátsódat! Vagy a saját
koncertedet akarod lekésni? – ragadta meg a karom Key – ekkor már tudtam, hogy
ő az – majd a hátsó ajtó felé kezdett húzni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*<br />
<br /> Az utolsó pillanatban kaptam magamra a pólómat, és futottam a srácok után.
Kissé késében voltunk már, és nagyon mertem remélni, hogy a rajongók
megbocsátják ezt a pár perc csúszást.<br style="mso-special-character: line-break;" />
<br style="mso-special-character: line-break;" />
</div>
<div class="MsoNormal">
Rettentően izgultam, hiába volt ez már vagy a századik
koncertünk. Most leginkább amiatt aggódtam, hogy ne bakizzak annyit, ugyanis olyan
hulla fáradt voltam, hogy ha Taemin nem rúg seggbe, hogy induljak meg, állva
elalszok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Felfutottunk mind az öten a színpadra, amit hatalmas
tapsvihar és kiáltozások kísértek. Egyből felébredtem, és egy csepp álmosság
sem maradt a szemeimben. Miután mindannyian köszöntöttük a tömeget, rögtön a
közepébe csaptunk. Minden erőnket beleadtuk, hogy egy felejthetetlen estét
nyújtsunk rajongóinknak, akik mindezt lelkes ugrándozásukkal és éneklésükkel
hálálták meg. Egyszóval a hangulat a csúcsponton volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Két szám között végignéztem a hatalmas tömegen, és
elvigyorodtam. Imádtam, amikor emberek ezrei vadultak meg értem egy éjszaka
alatt és teljesen kikelve önmagukból, hisztérikusan ordibálták a nevemet. Jó
volt látni, ahogy a reflektorfényben más országokból is felcsillant egy-egy
zászló. Vajon mennyit utazhattak és mennyi pénzt ölhettek bele, csak azért,
hogy akár egy percre láthassanak? Boldogsággal töltött el, hogy ennyire
szeretnek, hogy bármit képesek lennének megtenni értem, és hogy a támogatásukra
bármikor számíthatok.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tekintetem hirtelen Keyre tévedt, aki szintén a közönséget
pásztázta… Nézésünk egy pillanatra összefonódott, mire mindketten
elmosolyodtunk, majd újra szemügyre vette a tömeget.<br />
<i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Hát igen… egyedül csak az Ő szívét
vagyok képtelen megszerezni…”</i> – gondoltam magamban, majd keserűen
felsóhajtottam, s ismét mosolyt erőltetve az arcomra, énekelni kezdtem.<br />
<br />
*<br />
<br />
- Hű, ez egy eszméletlen koncert volt! – mondta Taemin, és a hűtőhöz lépett,
ahonnét elővett magának egy üveg jéghideg ásványvizet.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, valóban! – törölte meg az arcát Minho egy
törölközővel, és levetette magát a kanapéra. – Láttátok mennyien voltak? Talán
több tízezren is! Őrületes!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Osztom a véleményt! – rikkantotta Onew – De én fürdök
elsőnek, háhá!</div>
<div class="MsoNormal">
<br />
- Nem, mert én! – dobta el az üveget Taemin, és hyungja után futott, de sajnos
elkésett, így már csak a csukott ajtóval találkozott, aminek sikeresen
nekiment, és nagyot koppanva hátratántorodott. Bentről csak hangos nevetést
lehetett hallani, míg a maknae fejét simogatva rúgott bele az ajtóba – Rohadj,
meg Onew! Utánad én jövök!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Nevetnem kellett rajtuk, hiába játszották el ezt minden
egyes koncert után. Imádtam a srácokat, hisz az évek során olyannyira
összekovácsolódtunk, hogy bátran merem azt állítani, ők lettek a családom.
Sajnos a szüleinkkel mindannyian kevés időt töltünk el a rengeteg munka miatt,
és valamivel pótolnunk kell a szeretet hiányát. Nekik akármikor akármit
elmondhatok, és mindig meghallgatnak, még ha hajnalok hajnalán is jön rám a
lelkizés.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Leültem Minho mellé, felraktam az asztalra a lábaimat,
kezeimet összekulcsoltam a hasamon és így pihentem. Szemeim már-már
le-lecsukódtak, és el is aludtam volna, ha Key nem lép be egy szál
alsónadrágban.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tekintetem abban a pillanatban rá vetődött, és képtelen
voltam elfordítani a fejem. Kidolgozott felsőtestén az izzadságcseppek úgy
peregtek le, mintha most ázott volna el a szakadó esőben. Haja csapzottan
terült szét nyakán, és egy kissé a vállán, sötét sminkje szinte már szürkévé festette
hibátlan arcát. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még a lélegzetem is elakadt a látványtól. Csak néztem őt és
csodáltam; a külvilág számomra már nem létezett. Kavarogni kezdtek bennem az
érzések. Annyira szerettem volna odamenni hozzá, és megölelni, végigsimítani
izmos karján, és a fülébe suttogni, hogy mennyire szeretem. Annyira szerettem
volna megcsókolni, a szemébe nézni és elmondani, hogy nekem ő az életem. És
annyira szerettem volna, hogy kedvesen rám mosolyogjon, megpusziljon, és azt
felelje, ő is így érez irántam.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
De a képzelgéseimnek egy perc alatt vége szakadt, amikor is
belépett Ő… Ő, akivel el kellett játszanom, hogy barátok vagyunk, holott a
szívem legeslegmélyén gyűlöltem, és a legszívesebben belefojtottam volna egy
kanál vízbe. Ő, aki azzal a kis bájvigyorával és cuki mosolyával bármit képes
volt megszerezni, aki nem volt más, csak egy rohadt, hazug talpnyaló. <br />
<br /> Ő, aki miatt Key képtelen volt szeretni…</div>
Park Minseohttp://www.blogger.com/profile/00583330664995154376noreply@blogger.com0